Keleti Márton: Erkel című filmjéből:A volt osztrák császári himnusz |
|
|
|
Gott erhalte, Gott beschütze (1791./1854.)
Gott erhalte, Gott beschütze
unsern Kaiser, unser Land!
Mächtig durch des Glauben Stütze
führ' Er uns mit weiser Hand!
Lasst uns Seiner Väter Krone
schirmen wider jeden Feind:
Innig bleibt mit Habsburg Throne
Österreichs Geschick vereint.
Fromm und bieder, wahr und offen
lasst für Recht und Pflicht uns stehn,
lasst, wenn's gilt, mit frohem Hoffen
mutvoll in den Kampf uns gehn!
Eingedenk der Lorbeerreiser,
die das Heer so oft sich wand,
Gut und Blut für unsern Kaiser,
Gut und Blut fürs Vaterland!
Was des Bürgers Fleiss geschaffen,
schütze treu des Kriegers Kraft:
mit des Geistes heitern Waffen
siege Kunst und Wissenschaft!
Segen sei dem Land beschieden
und sein Ruhm dem Segen gleich:
Gottes Sonne strahl' in Frieden
auf ein glücklich Österreich!
Lasst und fest zusammenhalten:
in der Eintracht liegt die Macht,
mit vereinter Kräfte walten
wird das Schwerste leicht vollbracht.
Laß uns, eins durch Brüderbande,
gleichem Ziel entgegengehn:
Heil dem Kaiser, Heil dem Lande:
Österreich wird ewig stehn!
in Alexander Sixtus von Reden: Az Osztrák-Magyar Monarchia Történelmi dokumentumok a századfordulótól 1914-ig Bp., Salzburg 1989.13-14.o.
|
Tartsa Isten, óvja Isten
Tartsa Isten, óvja Isten
Tartsa Isten, óvja Isten
Királyunk s a közhazát!
Erőt lelve a szent hitben
Ossza bölcs parancsszavát!
Hadd védnünk ős koronáját
Bárhonnét fenyítse vész!
Magyar honnal Habsburg trónját
Egyesíté égi kéz.
Ismeretlen fordító - Nagy Ádám gyűjtéséből
|
| | | Joseph Haydn: A volt osztrák császári himnusz dallama, kotta. |
|
A volt osztrák császári himnusz dallama |
|
|
|
|
I. Ferenc osztrák császár portréja
|
|
Az Új Hofbourg, előtte Eugen herceg
lovas szobra.
|
|
A Habsburg birodalom székhelye,
a Hofburg Bécs nevezetessége.
Az épületkomplexum nagy része ma
közintézmény - múzeum az uralkodók
tekintélyes gyűjteményével.
|
|
Itt kapott helyet Bécs egyik legkülönösebb látványossága,
amely egyben a világ legelőkelőbb lovasiskolája.
|
|
|
|
Az osztrák néphimnusz szövegét,
I. Ferenc
császár és király személyéhez kapcsolódva
Lorenz Leopold Haschka
1791-ben írta. Ezt a szöveget - amit a fentiben is olvashatunk már - 1854-ben
Johann Gabriel Seidl
írta át. A legrégibb osztrák himnusz a "Gott erhalte Franz den Kaiser" (Isten tartsd meg Ferenc császárt...) című dal volt, amelyet nyilvánosan először 1797. február 12-én énekeltek, s amelynek zenéjét a nagy osztrák zeneköltő,
Franz Joseph Haydn
komponálta, felhasználva benne burgenlandi népdalmotívumokat.
A dalnak az osztrák nemzeti öntudatot kellett szolgálnia a napóleoni háborúk idején. A himnuszt első formájában 1835-ig énekelték.
I. Ferdinánd (1835-1848) uralkodása alatt egy új szöveg keletkezett, amely olyan szavakkal kezdődött, amelyek az új császárt istenítették. december 2. után, I. Ferenc József (1848-1916) trónra lépésével egy időre visszatértek az eredeti szöveghez. 1854-ben azután egy pályázatkiírás alapján nyomatékosan kérték: olyan szöveget kell alkotni, amelyben az uralkodó neve nincs említve, hogy ne változzon minden tróncserével a szöveg. Ekkor fogadják el, legfelsőbb császári kézirattal J. G. Seidl új szövegét. Ebben a formában maradt fenn a dal az Osztrák-Magyar Monarchia végéig - s lett egyedül minden Monarchiába tartozó népnek kizárólagosan hivatalos himnusza (az adott nemzeti, nemzetiségi népénekekkel, nemzeti énekekkel, hazafias dalokkal nem foglalkoztak).
Ha összevetjük a hivatalosan elhangzó első versszakot a többé-kevésbé mintának tekintett angol szöveggel, akkor a hasonlóságok után nagyon hamar fölfigyelhetünk a különbségre: más az alattvalói viszony, mint az angoloknál! Sokkal határozottabban támaszkodik a vallásos érzületre (a "szent hit" itt a katolikus vallást takarja - a birodalom lakónak jelentős aránya nem volt az). Megjelenik az amonnan hiányzó paternalizmus ("Ossza bölcs parancsszavát") - s ez bizony hosszú távon - és a 19. századi történelem ismeretében méltán megkérdőjelezteti a következő két sor lojalitását, alattvalói hűségét.
A befejező két sor a specifikus magyar fordítás leleménye: 1854-ben senki nem azonosulhatott nemzetiségi és humanista erkölcsi nézeteinek megtagadása nélkül ama "égi kéz" egyesítésével - s még 1867 után is maradhatott fenntartás az énekesben. S ezzel eljutottunk a legfőbb problémához: megkérdőjeleződött az azonosulás, elveszítődött és/vagy létre sem jött az a szakrális színezetű érzelmi kapcsolat, amely összetartaná a közösség tagjait. Ha semmi mást sem vennénk figyelembe, akkor sem jósolnánk nagy jövőt ennek a közösségnek. Érdemes lenne odafigyelni az egyes nemzetiségek hazafias dalaira, hogy milyen szöveggel énekelték például a közkedvelt Dombrowski mazurkát - lehet, hogy többet megtudnánk a Monarchiáról, mint a középiskolai történelemkönyvekből.
|