A kosarad üres
Himnusz
A protenstáns felekezetek zsoltára
A reformáció újabb hullámként érkezett - már ami a vallásos közösség megerősítését jelenti. Legyen az akármelyik felekezet (evangélikus, anabaptista, anglikán, református, unitárius - esetleg szombatista), közös abban, hogy a vallási szertartásba a korábbinál jobban (az egyenlőség képzetét inkább felkeltő módon) be kívánja vonni az iskolázott, iskoláztatott híveket.
Nem a Bibliafordítás és könyvnyomtatás, illetve a taníttatás fontossága lesz a döntő különbség, hanem a hívők aktív bekapcsolása - ezt fogja majd átvenni az ellenreformációval megújuló római katolikus egyház is. A protestáns egyházak nem kívántak új himnuszokat, új zsoltárokat: ám a régieket (az Ószövetségben szereplő szövegeket) hozzá akarták idomítani a "jelen" zenei kultúrájához. |
Ez maradandóan sikerült, többé-kevésbé ma is ugyanarra a dallamra éneklik a zsoltárokat, amelyeket a 16-17. században kialakítottak. Ez nemcsak az összes protestáns között teremt közösséget, hanem a múltban éltek és a jövőben élők között is.
A magyar protestantizmus zsoltártörténetében egyik legnagyobb szerepet Szenczi Molnár Albert (1547-1637) játszotta, aki 1607-ben Herborban jelentette meg irodalomtörténeti és verstani szempontból is kiemelkedő jelentőségű zsoltárgyűjteményét. Ebből vesszük példánkat.
XLII. zsoltár
Összevethetjük a Zsoltárok könyve 42. énekével, a Károli fordítás közismert. Lehet, hogy az tömörebb - ez viszont énekelhető, s ez sokkal többet ér, mert az éneklés a közösség lét egyik legegyszerűbb - és legnagyobb hatású formája.
|