|
A szakrális jelentés és a közösség identitásának összekapcsolódása
A monarchikus jellegű himnuszoknál sokkal érdekesebben alakul az elsősorban a közösségre támaszkodó szövegek sorsa. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az ún. népénekek, hazafias énekek, hazafias dalok, hogyan teremtik meg és újjá a népi, nemzeti közösséget.
Például az észteknél
Az ún. nemzeti ébredés korához kapcsolódnak ezek az énekek (a korról lásd Az észt nemzeti megújulás című cikkem - Életünk 1985/10.). A magyar reformkorra sokban hasonlító nemzettéválási folyamat nemzeti mozgalmai közé tartozott a kórusmozgalom. E kórusok már nemcsak népdalokat énekeltek, hanem olyan műdalokat is, amelyeknek szövege kifejezője és programadója volt a politikai elképzeléseknek.
Lydia Koidula
észt költőnő több verse is bekerült a repertoárba: a Sind surmani 'Holtodiglan' és a Mu isamaa on minu arm 'Szülőhazám a szerelmem' című alkotásai akkor is, azóta is halhatatlan népszerűségnek örvendenek. A Mu isamaa... -t azért választottam, hogy összevethető legyen az apja által írt Észt himnusz szövegével.
| Mo isamaa on minu arm (észt népének) |
|
|
|
Mo isamaa on minu arm
Mo isamaa on minu arm,
Kel südant annud ma,
Sull' laulan ma, mo ülem onn
Mo oitsev Estimaa!
So valu südames mul keeb,
So onn ja room mind roomsaks teeb
Mo isamaa!
Mo isamaa on minu arm,
Ei teda jäta ma,
Ja peaks sada surma ma
Seepärast surema!
Kas laimab voora kadedus,
Sa siiski elad südames,
Mo isamaa!
Mo isamaa on minu arm,
Ja tahan puhata,
So rüppe heidan unele,
Mo pühä Eestimaa!
So linnud und mull' laulavad,
Mo pormust lilled oitsetad,
Mo isamaa!
Lydia Koidula Luuletused
Tekstikrütiline väljaanne Koostanud
E. Asver Tallinn, 1969. 103.o.
|
Szülőhazám a szerelmem
Szülőhazám a szerelmem,
Kinek szívem adám,
Téged dalollak, legfőbb jó:
Virágzó Észt Hazám!
Fájdalmad ég szívemen,
Boldogságod öröm nekem,
Szülőhazám!
Szülőhazám a szerelmem,
El őt soh'se hagynám,
Száz halált ha halni kéne
Érte éltem adnám!
Gyaláz idegen irigység?
Mégis ragyogsz, szivemben élsz
Szülőhazám!
Szülőhazám a szerelmem,
S ha végem várna rám,
Öled fogadjon álomra,
Szentséges Észt hazám!
Madárid álomba hínak,
Poromból virágok nyílnak,
Szülőhazám!
Árpás Károly fordítása
|
A vers 1866. március 26. előtt íródott. 1867-től 1925-ig nem jelent meg nyomtatásban, viszont 1869-től, az első észt Dalosünneptől énekelték
A. Kunileid
(alias
A. Saebelmann
) majd később
G. Ernesaks
megzenésítésében. A mű a legfontosabb etikai értékek tárháza, a hazaszeretet tömör megfogalmazása. Milyen értékek vannak jelen? A legfontosabb a szülőföld "szerelmes" szeretete. A lírai - és az éneklő - népköltészetből ismert szerelmes dalos szerepében a szülőföldjéhez fűződő érzelméről vall. Az ismétlés itt nem csupán versalkotó alakzat, a különféle refrénnek komoly pedagógiai - pszichológiai szerepe van: a memoriterként és imádságként egyaránt mormolható formula belső tartást, reményt ad, biztonságot sugároz. A szülőföldhöz kapcsolódó fölfokozott jelzők is ezt érzékeltetik, hogy a legutolsó jelző, a "pühä" 'szent' szakrális magasságba emelje a szülőföldet - s ezzel természetesen annak lakóit, az észteket is. A szövegben megjelenő áldozat kifejezés pedig a kelet-európai népek sajátos és sajnálatos történelmi sorsát is fölvillantja: a fönnmaradásukhoz a néphez tartozóknak áldozatot kell vállalniuk, talán aránytalanul nagyobbat, mint másutt. A befejező sorok képe
J. Runeberg
és
Vörösmarty Mihály
zárlatait juttatják eszünkbe: a hazánknak tartozó holtig való hűséget. Az észt szépirodalomban először előforduló anyaöl - sír merész asszociációja feledteti velünk, hogy az "isamaa" német tükörfordítás - Vaterland.
|
