Himnusz

A következőkben részben összegzésre, részben eszköztár létrehozására törekszünk: ha a himnuszok jobban érdekelnek annál, hogy megtudjuk: mikor, minek a hallatán és miért úgy viselkedjünk. Azaz az alábbiak nem módosítani kívánják az eddigieket, hanem kiegészíteni az információkat, esetleg újabb nézőpontokat megmutatni.

Nem térünk ki a szövegelemzés tudományos megalapozására, csupán olyan szempontokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek az iskolában megszerzett ismeretekre épülnek. Ha idegen nyelvű az alapszövegünk, akkor érdemes az eredetit megnézni: egy-egy jól sikerült fordítás néha "előmozdíthatja" az egész szöveg jelentését - a rossz fordítás még inkább.
A magyar nyelvű szövegek esetében az első annak tisztázása, hogy értjük-e a szöveget alkotó szavakat, szókapcsolatokat. Ha nem, akkor vegyük kézbe a megfelelő szótárakat, és ne sajnáljuk az időt a "szótározástól". A szavak jelentésének tisztázása után értelmezzük a mondatokat: sok esetben akár mondatelemzésre is sor kerülhet, hiszen a bonyolultabb szerkezeteket csak így érthetjük meg. Végül az egységeket, a bekezdéseket nézzük "távlataiban": evokációk, asszociációk, többletjeletések - ide ajánlott más korabeli, kortárs szövegek ismerete is.
A szövegek megértése nélkül nem tudjuk, hogy mivel is vállalunk közösséget, amikor a himnuszokat, népénekeket, hazafias dalokat énekeljük és/vagy hallgatjuk.

A szótározáshoz ajánlott könyvek:
A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. Bp., 1959-1962.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-III.
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Erdélyi magyar szótörténeti tár I-(VII)
Magyar értelmező kéziszótár
O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások, Régi magyar glosszárium Bp., 1984.
Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár Bp., 1902-1906.
Szarvas Gábor - Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár Bp., 1890-1893.
Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, Új magyar tájszótár, Magyar Szinonima Szótár.

Az összevonás egyszerűsítést jelent: természetesen tudatában vagyunk annak, hogy csak egyenként végezhető, végezendő el. Ha rászánjuk magunkat, akkor a poétikai vizsgálattal kezdjük. Tanácsos, ha nem a műfajelméleti és tipológiai kérdésekre koncentrálunk, hanem a rétorikai építkezésre, hiszen az alkotó(k) a hatásosságot kívánta/kívánták elérni. Ehhez kapcsolódik a stilisztikai vizsgálat: hogyan "öltöztették föl" a mondanivalót.
Az esztétikai követelményeket, pontosabban azok megvalósulását nem annyira ajánlott kutatni: emelni emeli ugyan a szöveg értékét, de a himnusz megmaradásához, elterjedéséhez, a himnusz által kiváltott pszichológia hatásokhoz szinte semmilyen köze nincs. Összegezve azt mondhatjuk, hogy az ilyen jellegű vizsgálat nem szükséges, de lehetséges. Fölöslegesnek azonban nem tekintjük, mert a tudatosításnak jól bevált útja.

Látszólag szó esett már arról, hogy szövegtani, rétorikai szempontokat érvényesítünk: ám akkor nem gondoltunk a tudományos igényű megközelítésre. Ha időnk engedi - és a megfelelő ismeretek birtokában vagyunk -, akkor ajánlatos elvégezni a szaktudomány kritériumainak megfelelő vizsgálatokat! A modern szövegtan kutatási igényeinek megfelelve olyan jelentéshálózatok tárulhatnak fel a szövegünkben, amely nem a szerzői, hanem a befogadói (s elsősorban a jelen befogadói) tudat működését világíthatja meg. A rétorikai vizsgálatot pedig az teheti érdekessé, ha a modern rétorikai kutatások eredményeit szembesíthetjük a korabeli rétorikai követelményekkel: ebből kiderülhet, hogy az időben mennyire mozdult el a befogadói közönség, a közösség(!) világra, létre, önmagára vonatkozó tudata.

A tartalmi vizsgálat nem igényel különösebb tudományos ismereteket. Azt kívánjuk csupán megnézni, hogy a szövegben megjelenő jelentés milyen világképet, világnézetet hordoz - s ehhez többé-kevésbé elég, ha a lényegesebb tudati területekkel vetjük össze.

A szövegekből egyértelműen kideríthető, hogy vallásos vagy nem vallásos jelentéssel van dolgunk. A tapasztalat az, hogy tudományos igényű világmagyarázat mint háttér vagy alap alig fordul elő a himnuszokban. A vallásosság lehet közvetlenül jelenlévő: ez többnyire a népénekekre, vallási szertartásokhoz kapcsolódó himnuszokra érvényes. A művek többségében a vallásos gondolkodás közvetetten van jelen - ez azonban nem Isten nevének vagy egyéb vallásokhoz kapcsolódó kifejezéseknek gyakoriságával azonos. A himnuszok többnyire fohászok, s majd mindegyikük kapcsolódik a fogalmi világhoz.

Az ideológiai jelenlét alatt valamely politikai, társadalmi változásokhoz, rendhez kapcsolódó nézetek előfordulását értem. (bővebben lásd polgmagy ) A rendelkezésünkre álló szövegek azt mutatják, hogy elsősorban az agitációs szándékkal írt, korábban az induló műfajához sorolt énekekben találkozunk ezzel. Az ilyen himnuszok sok esetben nemcsak direkt azonosulást várnak az éneklőktől, hallgatóktól, hanem konkrét politikai cselekvést is. (Valószínű, hogy ezek a legproblémásabb himnuszok, hiszen egy-egy nemzet történelmében azért ilyen időszakok időlegesek csupán.) Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy nem minősíteni kell a megjelenő ideológiát, csak azonosítani!

A pszichológiai jelentéshez használhatunk ugyan tudományos stratégiákat (a pszichológia mellett kidolgozott pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai módszerek is vannak), ám a legegyszerűbb, ha csak a jelentés számunkra is fölismerhető jegyeivel foglalkozunk:

Úgy gondolom, hogy az érzelmi hatások azonosítása és minősítése nem igényel segítséget.