Himnusz

Olyan tartalmi jegyeket próbálunk fölmutatni, keresni, amelyek a himnuszok többségében jelen vannak, s melyeknek közös jellemzője: a közösségtudat erősítése.

A legfontosabb tartalmi jegyek egyike, amely azt mondja, állítja, sugallja, hogy a közösség érdekében folytatott tevékenység, a hozott áldozat sikeres, eredményes lehet. S nincs különösebb jelentősége annak, hogy természetfölötti erők, isten segítségével vagy nem (ellenére persze nem lehet): csak az számít, hogy a közösség tagja a közösségért cselekszik. A győzelem lehetősége a tettben rejlik: az egyik legfontosabb tanúsága a szövegeknek - s mindez olyan megfogalmazásban, amely nem vár el a befogadótól semmilyen iskolázottságot, semmiféle műveltségi korlátot nem állít, szinte a beszélt nyelv szintjén fogalmaz. A vallásos tartam, jelleg, színezet segít a megerősítésben - ugyanakkor épít a családi tekintély és kapcsolat ősi képzeteire, s az ebből fakadó elfogadásra.

A himnuszok többségében megjelenik valamilyen vészhelyzet, amely az idegenekhez kapcsolódik. A vészhelyzet a közösség létét, vagy a közösségi lét feltételeit fenyegeti - s ebből minden közösség egyetlen kivezető utat lát: a közösség erőforrásainak koncentrálását. Ez a koncentráció jelenti az egyedek áldozatvállalását, a könyörgés és a tett összekapcsolását, illetve a közösségi magatartás (s benne az egyedi életvitel) gyökeres változásának szükségét. S bármekkora legyen is a fenyegetés, a szövegben, a tartalomban rejtve vagy kimondottan jelen van a garancia: megfelelő cselekvés magával hozza a vészhelyzet megszűnését.

Nagyon fontos elem a történelmi múlt közösségének hangsúlyozása. A vérségi és szomszédsági kapcsolat tér- és időbeli kiterjesztésének eszköze ez a transzcendentális kapcsolat: a megtanult, elsajátított hagyományok és ismeretek múltba vetítésével a jelen összetartozásának szükségességét igazoljuk. Érdemes felfigyelni arra, hogy a múltból, a közösség múltjából milyen elemeket emelnek ki, milyen cselekvések történeti igazolását tartják fontosnak a himnuszok.

A jelen viszonyainak minősítése közvetve vagy közvetlenül minden himnusz témája. A közvetlen, direkt minősítés jelentése nyilvánvaló: jó ebbe a közösségbe tartozni, vagy a közösségbe tartozás javítja az életlehetőségeket. A közvetett minősítés érdekesebb: többnyire a hiányra épít - viszont ritkán fogalmazza meg egyértelműen: mi a hiány. A közösségnek két feladata: a hiány meghatározása (ezt a himnuszon kívül kell "elvégezni") és a megvalósításra, a kiegészítésre, a pótlásra való lelkesítés (hogy mit kell csinálni, az a helyzetből következik, és szintén nem a himnusz fogalmazza meg). Úgy tűnik, az ilyen tartalmú himnuszok "naprakészebbek" - a keletkezési időtől függetlenül betöltik, betölthetik himnuszi funkciójukat. A jelen a himnuszok többségében ha nem is tökéletes vagy optimális, de alkalmas kiindulópont a jövőhöz kapcsolódó cselekvéshez.

A legnyilvánvalóbb jegy: e nélkül nincs siker, nincs értelmes áldozat, cselekvés, nincs minősíthető történelmi múlt, egyszóval nincs közösség. Szeretném a figyelmet fölhívni arra, hogy ebben a "jövőben" ellenségkép sincs - s itt kapcsolódik össze legszorosabban a világi és a vallásos gondolkodás.