A kosarad üres

Darab:
0

Összesen:
0

Himnusz

A finn himnusz
A finn himnusz

A tartalom megtekintéséhez Adobe Flash Player szükséges,
melyet az alábbi ikonra kattinva telepíthet:

Get Adobe Flash player

Maamme (1848.)
O maamme, Suomi, synnyinmaa,
Soi, sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
Ei vettä, rantaa rakkaampaa
Kuin kotimaa tää pohjoinen,
Maa kallis isien.

Sun kukoistukses kuorestaan
Kerrenkin puhkeaa!
Viel'lempemme saa nousemaan
Sun toivos, riemus loistossaan,
Ja kerran laulus, synnyinmaa,
Korkeemman kaiun saa!
(Svéd nyelven)
Vćrt land, vćrt land, vćrt fosterland,
Ljud högt, o dyra ord!
Ej lyfts en höjd mot himlens rand,
Ej sänks en dal, ej sköljs en strand,
Mer älskad än vćr bygd i nord,
Än vćra fäders jord.
Nagy Ádám gyűjtéséből
Hazánk
Hazánk, hazánk, te drága szó,
Zendülj az ajkakon!
Nincs bérc, egekre felnyúló,
Se völgy, se part oly bájoló
Sehol, mint itten északon,
Öledben ősi hon.

Hazánk szegény, de hadd legyen
Annak, ki kincsre vágy.
Hadd vesse meg az idegen,
De mi szeretjük mind híven:
E sziklatáj, ezernyi láp
Nekünk tündérvilág.

Oly kedves a sellők zaja
S az ér a völgy ölén,
Sötét fenyőink sóhaja,
A fényes nyári éjszaka;
Itt szívderítő érzemény
Minden, mi dal, mi fény.

Apáink itt harcoltanak,
Kezükbe' kard, eke,
Ború volt, vagy sütött a nap,
Szerencsében s balsors alatt
A finn nép egyként éreze,
Nem rendült meg szíve.

S a vér, mit bőven hullatott,
Értünk folyt gazdagon;
Öröm-virága itt nyílott,
Itt érze bút és bánatot;
Övé volt munka, fájdalom
Sok hosszú századon.

Áldás és boldogság nekünk
Ittlétünk perce mind;
Bár zord legyen itt életünk,
Ez a hazánk, szülőhelyünk.
E földtekén ily drága kincs,
Mint e hely, semmi nincs.

S most ím előttünk láthatunk
Egy téres tartományt;
Kitárhatjuk felé karunk,
Tavaira mutathatunk
És boldogan mondhatja szánk:
Ez itt a mi hazánk!
S ringasson bár fény, kényelem

Arany-felhők alatt,
S éltünk örök vígság legyen,
Melyben panaszkönny nem terem,
Ez a sovány föld marad,
Hová vágyunk ragad.

S ki festhetné a sok viszályt,
Melyet e nép megért,
Midőn ellen tiprá honát
S éhség, fagy kínja járta át?
Ki mérné föl a szenvedést,
S mit hullatott a vért?

Oh föld, ezer tó földje te,
Dal s hűség honja vagy;
Te vagy a révpart enyhelye,
Múltunk, jövőnk igéretet.
Légy bár szegény, gondot nem ad,
Csak boldog légy és szabad.

Kinyílik egykor, érzem én,
Virágod bimbaja.
Szeretetünk örök tüzén
Fakad számodra üdv, remény:
Fennen csapong még valaha
A mi hazánk dala!
Fordította Bán Aladár in Toivo Lyy:
Vörösmarty Szózata és Runeberg Hazánkja
A vízimadarak népe
Tanulmányok a finnugor rokon népek élete és műveltsége köréből
Válogatta és szerkesztette Gulya János
Bp., 1975. 255-264.o.
A finn függetlenségi küzdelmek során kiemelkedő jelentőségű volt a 19. század közepén a finn nyelv egyenjogúsításáért vívott harc. Érdekes módon ennek egyik élharcosa Johan Ludvig Runeberg , svéd nyelvű finn nemzeti költő volt. Runeberg 1848-ban jelentette meg a "Sztól zászlós regéi" című, ébresztő hatású eposzi jellegű 34 műből álló ballada és/vagy regeciklusát (hasonlót írt A. Mickiewicz vagy Vörösmarty Mihály is). Ebben szerepel nyitóversként VĹRT LAND 'Hazánk' címen ismertté vált vers. A 11 versszakos költemény első versszaka vált a finnség önjelképévé; a leendő nemzeti himnusz, amelyet később fordított finn nyelvre Paavo Kajender .

A "regékben" a svéd-finn oldalról vesztes, oroszok ellen vívott 1808-1809. évi harcokról írt, amely után a Finn Nagyhercegség a cári tartományok egyikévé lett. A mű nemzeti ébresztő hatása olyan magával ragadó volt, hogy ennek alapján válhatott finn nemzeti költővé. A verset valószínűleg Vörösmarty Mihály Szózatának ihletésére írta Runeberg. 1845-ben Herman Kellgren svédre fordította, s a fordítás meg is jelent a Helsingfors Morgenblad 1845. 04. 14-i számában, illetve az 1846-os Necken Kalendáriumban. A mű hangvétele azonban - alkalmazkodva a finn-orosz belviszonyokhoz - csendesebb, derűsebb: a hazai tájra s a hazai táj keltette érzésekre koncentrál. A politizálásra nem nyílt tér, a finn Deáknak tekintett J. V. Snellmannak nagyon kicsi cselekvési tér maradt, így fordulnak a nyelv, a nyelvi kultúra, s az ezt megalapozó népköltészet felé. A költeményt többen is megzenésítették. A legértékesebbnek Fredrik Pacius 1848-ban szerzett műve bizonyult. Fredrik Pacius német származású zeneszerző volt (1809-1891), nem kért finn állampolgárságot sem, mégis elnyerte a "finn zene atyja" címet. A finn himnusz dallama szólt 1918-1940 között Észtországban is. Pacius himnusza előtt Finnországban az angol himnuszból átvett dallamot énekelték. Néhány évtizedig mindkettőt használták.