A zsidó vallásos himnusz
A legegyszerűbb volna, ha fölidéznénk mindazt, amit történelemből és irodalomból a zsidó vallásról és a zsoltárokról tanultunk. Szólhatnánk a választott népről, az egyistenhit kialakulásáról, a zsidó nép születéséről, az etnikai és a vallási tudat összefonódásáról.
|
New Yorki ortodox zsidók, tüntetésen.
|
Témánk azonban mást ajánl: nézzünk meg egy olyan himnikus szöveget, amely a ma biblia-kutatói szerint az egyik legrégibb szöveg: az ún. Debora éneke. Itt a hanganyagtól mint szemléltetéstől el kell tekintenünk: bármennyire is megtartó a szájhagyomány, a Kr.e. 12. századból nem maradt ránk hiteles dallam.
(A zsidó szent szövegek zenei előadásához - az ószövetségi írások tanúvallomása szerint - hozzátartozott a dob, a csörgő, a lant és a hárfa - citera valamilyen közös őse. Az előadás mindig mozgással, tánccal volt összekapcsolva; a dallam azonban alig távolodhatott el a beszélt nyelv dallamától, hanglejtésétől, ui. a hangszerek elsősorban a ritmus alátámasztására szolgáltak.)
Debora és Bárák diadaléneke
5.1.Énekelt pedig Debora és Bárák, az
Abinoám fia azon a napon, mondván:
5.2.Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
5.3.Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
Dícséretet zengek az Úrnak,
Az Izráel Istenének.
5.4.Uram, mikor Szeirből kijövél,
Mikor lépdelél Edom mezejéről:
Megrendült a föld, csepegett az ég,
A föllegek is víztől áradának.
5.5.A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
5.6.Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
Jáhel idejében pihentek az utak,
És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
5.7.Megszűntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszűntek végképpen,
Mígnem én Deborah felkelék,
Felkelék Izráel anyjaként.
5.8.Új isteneket ha választott a nép,
Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;
De paizs, és dárda avagy láttatott-é
A negyvenezereknél az Izráel között?
5.9.Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
5.10.Kik ültök fehér szamarakon,
Kik ültök a szőnyegeken
És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
5.11.Az íjászok szavával a vízmerítők között,
Ott beszéljék az Úr igazságát,
Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.
Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
5.12.Kelj fel, kelj fel, Debora!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
5.13.Akkor lejött a hősök maradéka;
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
5.14.Efraimból, kiknek gyökere Amálekben
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
5.15.És Issakhár fejedelmei Debórával,
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követőivel.
Csak a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
5.16.Miért maradtál űlve a hodályban?
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
5.17.Gileád a Jordánon túl pihen.
Hát Dán miért időzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
5.18.De, Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,
És Nafthali, a mezőség magaslatain!
5.19.Királyok jöttek, harczoltanak;
Akkor harcoltak a Kánaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
De egy darab ezüstöt sem vettenek.
5.20.Az égből harczoltak,
A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
5.21.A Kison patakja seprette el őket;
Az ős patak, a Kison patakja!
Végy erőt én lelkem!
5.22.Akkor csattogtak a lovak körmei
A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
5.23.Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -.
Átkozva-átkozzátok annak lakosait!
Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
Az Úrnak segélyére vitézei közé.
5.24.De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
A Keneus Héber felesége,
A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
5.25.Az vizet kért, ő tejet adott,
Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
5.26.Balját a szegre,
Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,
És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
És összetörte, általfúrta halántékát.
5.27.Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
Lábai között leroskadt, elesett;
A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
5.28.Kinézett az ablakon, és jajgatott
Siserának anyja a rostélyzat mögül:
"Miért késik megjőni szekere?
Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
5.29.Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
5.30."Vajon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
Egy-két leányt minden férfiúnak;
A festett kelmék zsákmányát Siserának;
Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
5.31. Így vesszenek el minden te ellenségid, Uram!
De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!
És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
in Bírák könyve 5. 1-31. Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új testamentomában foglaltatott egész Szent Írás Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár Bp., 1970. 229-230.o.
|
|
Izrael-széle: az egyiptomi Thébában talált kőlapon egy himnusz van,
valamint Mernepath fáraó hódításainak felsorolása, köztük Izrael is:
"Izráel pusztává lett, magja nincsen..."
Ez a Biblián kívül a legrégibb utalás Izrael népének létére,
és bizonyítja, hogy i.e. 1210-re a nép már Kánaánban volt.
|
A győzelmi dal keletkezése az előző, 4. részben van elbeszélve. A zsidó nép eltántorodék az Úr tanításától és adta az Úr a népét Jábin Kánaán királya kezére; különösen annak vezére, Sisera sanyargatta őket. Debora prófétanő szeretne ellenállni, de a törzsek alig-alig ismerik el bírónak. Zebulon és Nafthali törzsének 10.000 emberével Bárák parancsnoksága alatt elvonul a Thábor hegyéhez, hogy a lázadó csapat ott elsáncolja magát. Sisera pedig 900 harci szekerével a Kison patak melletti síkon vállal ütközetet, ám a hegyről lefelé nyomuló gyalogság szétszórja hadait.
Ekkor Sisera a Jábinnal békében lévő Hásor király háznépéhez tartozó Kéneus Héber sátorához menekül, itt kér menedéket. Annak felesége, Jáhel felajánlja azt, majd az alvónak szeget ver a fejébe és Bárák kezébe adja a holttestet. Debora végig önnön vezető szerepét emeli ki, Báráknak, a katonának kisebb jelentőséget tulajdonít, mint Jáhelnek, a másik asszonynak. Külön figyelmet érdemelnek 14-18. szakaszok "seregszemléi": Debora olyan törzseket emel ki, amelyek a mózesi hagyományban nem szerepeltek előkelő helyen, és olyanokat ró meg, amelyek ott kiemeltebbek.
A politikai viszonyok konkrétsága tehát még legyőzheti a hagyományt - igaz, hogy csak burkolt gúnnyal élhet.
|