|
A francia himnusz
La Marseillaise (1792.)
Allons enfants de la patrie!
Le jour de gloire est arrivé.
Contre nous de la tyrannie
L'étendard sanglant est levé.
Entendez-vous dans les campagnes
Mugir ces féroces soldats?
Ils viennent jusque dans nos bras,
Egorger vos fils, vos compagnes!
Aux armes citoyens!
Formez vos bataillons,
Marchons, marchons!
Qu'un sang impur
Abreuve nos sillons!
|
|
Delacroix:
A Szabadság vezeti a népet
|
|
Párizs jelképe az Eiffel torony
|
|
A párizsi diadalív
éjszakai kivilágításban
|
|
A párizsi diadalív nappal
|
|
II. Ramses obeliszkje
a Párizsi Concord téren
|
|
|
|
Marsziliai ének
Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza lánczodat
A vér szopó tyrannus faizat
Mellyedre szegzi fegyverét,
S véredbe mártya rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurczolhat.
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytárssainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
Reszkess, lator tirannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önkényt koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtapodván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magokhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedvelt szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.
Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.
Ca ira A francia forradalom dalai
1789. 1795. Bp., 1960. 82-84.o.
fordította Verseghy Ferenc
|
A forrongó Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának.
Rouget de l'Isle
hadmérnök Strassbourgban állomásozott a rajnai hadsereg számos harcrakész katonájával együtt. A hadüzenet híre április 24-én éjszaka érkezett meg, s a lelkesedés nem ismert határt. A város népe is talpon volt, tüntetéssel fejezte ki lojalitását a forradalmi kormány iránt. A beszélgető társaságban ismerték de l'Isle kapitány költői ambícióit és kérték, hogy írjon valami, a népet harcra szólító, buzdító dalt. A dal már április 25-én megszületett "Chant de guerre de l'armée du Rien" (A rajnai hadsereg harci dala) címmel. Másnap ki is nyomtatták, hamarosan országszerte ismertté vált. A harci dal később kapta a la Marseillaise címet, nevet, amikor júliusban Marseille-ból egy önkéntes csapat ezt énekelve vonult be Párizsba a forradalom védelmére.
A Marseillaise-t már 1795. július 15-én hivatalos nemzeti himnusszá nyilvánították. A dal valóban lelkesítő. De annyira gyújtó hangulatú, harci körülményekre született, hogy ma, a békésebb időkben rendre fölmerül a vérszomjas, agresszív tartalom alkalmatlansága.
Rouget de L'isle, Claude-Joseph
(Lons-le Saulnier, 1760. május 10.- Choisy le Roy, 1836. június 27.), a Marseillaise szerzője maga egyébként nem volt forradalmár, nem értett egyet a forradalmi hadsereg céljaival, tevékenységével. Börtönbe is csukták. Szegényen, elhagyatott körülmények között halt meg.
Az indulónak készült, erőteljesen hatásvadász szövegű dal összakapcsolódott a francia gloire, a nemzeti dicsőség fogalmával: a francia forradalmi hadsereg, majd Napóleon győzelmei, a forradalmak és a nagyhatalommá váló Franciaország sikerei - és balsikerei -, a nemzet, a haza és a köztársaság elkötelezett vállalóivá tette, teszi az éneklő franciákat. Egy időben, amikor a monarchista francia vezetés nem tudott azonosulni tartalmával és megszűnt állami himnusz lenni, a baloldali, forradalmi munkásmozgalom vette át saját dalának - csak az Internacionálé születésével kerül vissza a francia gondolatkörbe, bár ma is kedvelt induló más népeknél is.
|
;){kind=link}
;){kind=link}
;){kind=link}
;){kind=link}
;){kind=link}
;){kind=link}
;){kind=link}