Himnusz
A homéroszi himnusz
Minden elsős középiskolás tudja, hogy az ún. homéroszi himnuszok nem Homérosz művei, sőt keletkezésük is későbbre tehető, mint a feltételezett Homérosz kora. Ezek a himnuszok már túljutottak azon a fejlődési szakaszon, hogy varázsmondásként mágikus ráolvasásnak minősülhessenek. A kutatók úgy vélik, hogy már egy szertartás részeként hangzik el a homéroszi himnusz alanyául szolgáló isten megnevezése, leszármazásának taglalása, életútjának, legfontosabb tetteinek elmondása.
|
Minden valószínűség szerint a homéroszi szövegekből sarjadhattak azok a szertartásszövegek, amelyeket már a beavatottak kórusa adhat csak elő - a többiek, a nem kellő fokon beavatott hívek pedig szemlélői voltak, lehettek ennek, legfeljebb egyszer -egyszer kapcsolódhattak be a közös szertartás "levezetésébe". Ilyen szertartásból alakult ki a "kecskejáték", a dráma - Dionüsszoszhoz kapcsolódva -, s ilyenből alakult ki a misztérium, amely csak a szigorúan beavatottak számára volt átélhető - mint például a Démétérhez kapcsolódó.
A görögök másképpen voltak vallásosak, mint a későbbi korok népei. A sokistenhit nemcsak a különböző természeti jelenségekhez és léttevékenységhez kapcsolódott, hanem a poliszokhoz is. Ebből magyarázható az a dogmatikai "lazaság", amely megengedte az "ismeretlen istennek" emelt oltár állítását is, amelyre Szent Pál is hivatkozik. Ugyanakkor a görögök hihetetlenül szőrszálhasogatóak voltak az istenhit kérdésében: az istentagadás gyanúja olyan bírósági eljárás megindítását vonhatta maga után, amely csak a felmentést és a halálos ítéletet ismerte (igaz, a hamis vádlót is halállal büntették). A szertartások egyszerűek és mindenki által elvégezhetőek voltak (nem volt emberáldozat - ezt a civilizáltság jelének tekintették), ugyanakkor minden templomnak volt néhány szolgálattevő papja. Ám a görög vallásnak egyházszervezetéről - sem a keleti vallásoknak, sem a kereszténységnek megfelelő értelemben - nem tudunk, valószínű, hogy ilyen nem is volt. Nem ismerjük a görög himnuszok dallamvilágát. Ám egy támpont lehet Tar Ibolya egyetemi oktató, tanszékvezető (JATE Szeged) tájékoztatója: kutatásai közben találkozott egy olyan nézettel, hogy a homéroszi hexameter - és feltehetőleg a többi archaikus sorfajta is - sajátos dallamosságot hordozott: a hosszú szótagot nemcsak hosszabban ejtették, hanem a hétköznapi hanglejtéstől magasabb hanghordozással, a rövidebbet pedig a hétköznapi hanglejtéstől alacsonyabban.
Azaz az időmértékes verselés puszta előadása is az ún. skandálástól (a hosszú-rövid szótagok hangsúlyozott érzékeltetése hangos olvasásban, előadásban) sokkal nagyobb zenei élményt nyújtott, nyújthatott. Sajnos, nem tudunk vállalkozni arra, hogy eredeti ógörög szöveg ilyen megszólaltatását mellékeljük, de a kísérletező, jó hangú és hallású olvasó akár magyar fordításon is megpróbálhatja.
|
Démétérhez
Hekaté csak annyit tud jelenteni Démétérnek, hogy az elrabolt leány sikoltását hallotta, Hélios már többet tud: Hádés, az Alvilág ura Zeus hozzájárulásával ragadta le magához ködös, homályos birodalmába, hogy feleségül vegye. [51-89. sorig - Á.K. ]
|
A királyleányok beviszik a palotába az idegen asszonyt. Metaneira, a királyné, bár nem ismeri fel benne az istennőt, tisztelettel fogadja és felveszi dajkának későn született kisfia mellé. [146-189. sorig - Á.K. ]
|
Az öregasszony alakot vált és a szőkehajú istennő ragyogó szépsége tölti be a termet, de csak egy pillanatra, mert Démétér elhagyja a palotát. [276-291. sorig - Á.K. ]
|
Hermés Argeiphontés, az istenek hírnöke felhozza az Alvilágból Persephonét; anya és leánya boldogan látják viszont egymást. [340-389. sorig - Á.K. ]
|
A himnuszból vajmi kevéssé derül ki, hogy miért is mondta el a pap vagy a papnő - valószínű, hogy a szertartás bevezető éneke lehetett. Minden irodalomtörténész és valláskutató egyetért abban, hogy megindító a Földanya és a termékenység istennőjének bánkódása leánya elvesztésén - vannak, akik Máriával rokonítják. Ennek indokoltságával nem foglalkozunk (mint ahogy azzal sem, hogy minősítsük az istenek családi kapcsolatait: ki kinek a gyereke, felesége stb.).
|
Ám többi információ érdekes módon nem a termékenységhez vagy az évszakok váltásának geneziséhez visz közel, inkább az eleuziszi misztériumkultusz szertartásaihoz. Milyen elemeket fedezhetünk fel: el kell titkolni valódi nevünket, nem szabad fogyasztani bort, viszont ambrósziával kell bekenni testünket, s akkor még van valamilyen tűzvarázslat, amelyet meztelen testen vagy testtel végeznek éjjel - többet nem tudhatunk.
Mi az, ami mégis kiderül: a Démétér-himnusz nem minden görög hívőé, csak a nők közössége, s gyaníthatóan a felnőtt nők közössége énekelhette, alkalmazhatta. A közösséghez tartozást azonban nem a himnusz jelenti, a himnusz csak járulékos elem. Ez utóbbi feltételezést erősíti a kultikus jelleg is. |