A kosarad üres

Darab:
0

Összesen:
0

Himnusz

A protenstáns felekezetek zsoltára
Cranach, Lucas: Martin Luther német reformátor portréja, 1532. Városi Múzeum, Regensburg

Cranach, Lucas: Martin Luther német reformátor portréja,
1532. Városi Múzeum, Regensburg

A reformáció újabb hullámként érkezett - már ami a vallásos közösség megerősítését jelenti. Legyen az akármelyik felekezet (evangélikus, anabaptista, anglikán, református, unitárius - esetleg szombatista), közös abban, hogy a vallási szertartásba a korábbinál jobban (az egyenlőség képzetét inkább felkeltő módon) be kívánja vonni az iskolázott, iskoláztatott híveket.

Nem a Bibliafordítás és könyvnyomtatás, illetve a taníttatás fontossága lesz a döntő különbség, hanem a hívők aktív bekapcsolása - ezt fogja majd átvenni az ellenreformációval megújuló római katolikus egyház is. A protestáns egyházak nem kívántak új himnuszokat, új zsoltárokat: ám a régieket (az Ószövetségben szereplő szövegeket) hozzá akarták idomítani a "jelen" zenei kultúrájához.
Ez maradandóan sikerült, többé-kevésbé ma is ugyanarra a dallamra éneklik a zsoltárokat, amelyeket a 16-17. században kialakítottak. Ez nemcsak az összes protestáns között teremt közösséget, hanem a múltban éltek és a jövőben élők között is.

A magyar protestantizmus zsoltártörténetében egyik legnagyobb szerepet Szenczi Molnár Albert (1547-1637) játszotta, aki 1607-ben Herborban jelentette meg irodalomtörténeti és verstani szempontból is kiemelkedő jelentőségű zsoltárgyűjteményét. Ebből vesszük példánkat.
A XLII. zsoltár kottája

A XLII. zsoltár kottája

Egyházi kórus énekel

A tartalom megtekintéséhez Adobe Flash Player szükséges,
melyet az alábbi ikonra kattinva telepíthet:

Get Adobe Flash player

XLII. zsoltár
1. Mint a szép hives patakra
A szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy óhajt uramra
És hozzá fohászkodik.
Te hozzád én istenem
Szomjúhozik én lelkem!
Vajon szined eleiben
Mikor jutok élő isten?


2. Könnyhullatásim énnékem
Kenyerem éjjel-nappal.
Midőn azt kérdik éntőlem:
Hol istened, kit vártál?
Ezen lelkem kiontom
És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében
Örvendek szép éneklésben.


3. Én lelkem mire csüggedsz el,
Mit kesergesz ennyire?
Bízzál istenben s nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját
Nyujtja szabadítását.
Oh én kegyelmes istenem,
Mely igen kesereg lelkem!


4. Mert te rólad emlékezem
Ez Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem
Ez Hermon kis hegy mellől,
Mélység kiállt mélységet,
Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul,
Mintegy erős hab megzúdul.


5. Sebessége árvizednek
És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek,
Mégis hozzád óhajtok,
Mert úgy megtartasz nappal,
Hogy éjjel vígassággal
Dicséreteket éneklek
Néked erős őrizőmnek.


6. Mondván: isten én kőszálam,
Mire felejtesz igy el?
Ellenségim vagynak rajtam,
Gyászban járok veszéllyel,
Mert az ő hamis nyelvek
Csontaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened:
Lássuk hol vagyon istened?


7. Én lelkem mire csüggedsz el
Mit kesergessz ennyire?
Bizzál istenben s nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Ki nékem szemlátomást
Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem,
Hogy csak ő az én istenem.
in Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I. rész
Szerkesztette Barta János és Klaniczay Tibor
Bp., 1951. 526- 527.o.
Összevethetjük a Zsoltárok könyve 42. énekével, a Károli fordítás közismert. Lehet, hogy az tömörebb - ez viszont énekelhető, s ez sokkal többet ér, mert az éneklés a közösség lét egyik legegyszerűbb - és legnagyobb hatású formája.