„Nyelve a legmélyebbről jövő,századok zamatát magában rejtő magyar népi nyelv s nem az író tanult mesterkedése, hanem magának az embernek természetes hangja: a lelkében, a vérében van: ez az, amiben annyi »népies« társától különbözik.” (Babits Mihály)

"Epikus tárgyat csak a nép teremthet – a költő nem tehet többet, mint hogy feldolgozza." (Szerb Antal)

A Jóka ördöge egy zseniális humorú pórrege, amelyben a házsártos Juditot ismerhetjük meg, akitől nemcsak a férje, hanem még maga az ördög is tart.

A Rózsa és Ibolya Arany János különösen szép verses meséje, amely egy tündérlányról és szerelméről szól, akik minden akadályt és ármánykodást legyőzve egymásé lehettek.

A bajusz pedig szintén egy remekmű, egy vers Szűcs György gazdáról, aki bajuszról álmodik.

"A rövid, kis népi eposz elsősorban nem azáltal hat, hogy paródia, hanem azáltal, ami eredeti, népies góbéság, bumfordiság […]. […] Alakjainak kancsal humora, ravaszdi észjárása engem már akkor harsogó jókedvre bírt, amikor még egy fél igazi eposzt sem olvastam." /Illyés Gyula/

A magyar romantika kedvenc műfaját, az eposzt parodizálja. Azonban A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus, ünnepélyes értelmezését is. Petőfi műve nemcsak szándékoltan alantas nyelvi fordulataival hívta ki a kritikusok megbotránkozását, hanem tárgyválasztásával is: a hatalmasra növesztett falusi életképpel, amely végső soron a dolgos falusi nép vasárnapi foglalatosságait emeli fel és fokozza le a "költészet" segítségével. A helység kalapácsát mégsem lenne helyes a népies versei közé sorolni: nemcsak világlátása, de nyelvszemlélete is szemben áll a népiesség naivitásával.

A mai napig közismert mű. Szeretjük, élvezzük, még ha egyre több az értelmezésre szoruló szó, kifejezés benne. Zsurzs Éva filmjének (1965) parádés szereposztása, és kiváló színészeink értelmezése azonban segít élő klasszikusként megtartani.

A kötetet Deák Ferenc grafikusművész szellemes rajzai gazdagítják.

"Száll a lelkem rég letűnt időkbe, szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar lányok! Száll a lelkem daliás időkbe, amikor nagy volt híre, neve a magyarnak..." /Benedek Elek/

Nem mindegy, hogy ki mondja a mondát, a mesét. Közismert hősök közismert történetei a csodaszarvast követő ifjaktól a remetekirályon át az utolsó szegedi bég történetéig sok szájból elhangzottak, sokan lejegyezték őket. De mennyivel szívesebben olvassuk, hallgatjuk, ha értő kezek írnak, tanult művészek adják elő ezeket. A Mozaik Kiadó kötete válogatás Móra Ferenc, Benedek Elek, Jókai Mór, Tordai Árnyos, és Gárdonyi Géza magyar történelmi meséiből. A művek a történetük szerinti időrendi sorrendben találhatók meg a könyvben.

És még mitől kapunk kedvet az olvasáshoz? Ha a kiadvány is szép. Szép a szövegtükör, a kísérő képek pedig segítenek értelmezni az olvasottakat. Deák Ferenc megadja ezt a segítséget számunkra.

„Nem ismerek az egy Jókain kívül még egy magyar írót, aki olyan lelkiismeretesen jegyezte volna föl népének, hazájának szokásait, ételeit, tájait, mint Krúdy, aki olyan sokat tudott volna az elveszett, az időben elmorzsolódott magyar vidékek életéről, házairól, divatjáról, nyelvszokásairól, történelmet még nem írt magyar író ennyi színnel, ilyen biztonsággal, ilyen írói és emberi lelkiismeretességgel, mint Krúdy tette.” /Márai Sándor/

A kötetben Krúdy Gyula történelmi elbeszélését olvashatjuk.

Krúdy nekünk Szindbád, és a film miatt (Huszárik Zoltán, 1971), fontos hogy megtudjuk, bármely korban játszódik a regénye, novellái, mindig a hétköznapok ismerhetők meg belőlük. A hétköznapokban pedig az ember. Az esendő és emelkedett ember. És tulajdonképpen mindegy, hogy melyiktől tanulunk örök emberi értékeket, csak olvassuk el...

A könyvet Deák Ferenc rajzai díszítik.