A történelemtanítás alapvető kérdése a múlt megismerésének vonzóvá tétele. Élményt nyújtani és ezzel érdeklődést felkelteni valami olyan iránt, amivel a maga elsődleges valóságában a tanuló nem találkozhatott, hiszen amikor maga a történés lejátszódott, még nem is élt. Ez csak úgy lehetséges, ha reprodukáljuk a múlt valóságát saját sokszínű voltában, s ezzel a reprodukcióval pótoljuk az élmény magával ragadó életszerűségét. Sokféle eszközt és módszert talált már ki erre a pedagógia, a legáltalánosabb és leghatásosabb köztük a tankönyv. A nagy tankönyvi választékban azonban alig-alig találunk olyat, amelyik legalább megközelíti ezt az eszményt. Ezért örültem annyira a Mozaik Kiadó új 5. osztályos tankönyvének, amely már ránézésre is rendkívül szép és kormegelevenítő, pedagógiailag is jól funkcionáló képanyagával megragadja az olvasót, különösen azt a korosztályt, amelyiknek készült.

A történelemoktatás másik alapvető dilemmája a túlterhelés, a tananyagi szöveg mennyisége és a tanítására fordítható idő közötti ellentmondás. Ennek a feszültségnek a feloldására is példát nyújt ez a tankönyv. Több benne a kép, a feladat, az ún. „pedagógiai apparátus", mint a leíró szöveg. Nem akar mindent elmondani, ami hagyományosan szokásos, csak annyit, amennyi feltétlen szükséges a kor értő és megértető áttekintéséhez és megismeréséhez. Ez a képek, a szöveg, a magyarázatok, az áttekintések és feladatok együttesében jelenik meg, s kerül, kerülhet feldolgozásra. Itt a feldolgozás szó jelenti a lényeget, mert ezt a könyvet nehéz magoltatni, könnyebb a tanulókkal együtt feldolgozni. Ez talán a legfontosabb, hiszen elő kell segíteni, hogy már az 5. osztályos tanulók rálépjenek az önálló élményszerzés útjára. Ezt szolgálja a könyv által képviselt pedagógiai koncepció, ahol semmi sem elsősorban a szemléltetésnek, a dolgok csupán benyomásos érzékelésének, hanem minden az ennél többet adó megismeréses érzékelésnek van alárendelve. Semmi sem egyszerűen narráció vagy demonstráció, hanem a kettő szerves együttesében, a megismerési folyamatban létrehozható minőségi más, a megismerés lélektani útjának a beindítása, beépítése a tanuló kialakuló megismerési habitusába.

Harmadik kérdés, amivel a történelemtanításnak már régen szembe kellett néznie - nem túl nagy eredményt hozóan -, a pedagógiai sokszínűség, egyfajta multipluralizmus, amely egyszerre jeleníti meg a hagyományosan értelmezett történelmet és a sokkal szélesebben értelmezettet, vagyis az embert, valamint a társadalmi együttélés rendkívül sokoldalú és sokszínű együttesét. A Mozaik Kiadó 5. osztályos könyve biztató és sikeresnek ígérkező kísérletet tesz erre. Mindezt rendkívül konzekvensen, korhűen és olyan minőségben, amellyel képes versenyre kelni a modern médián és telekommunikációs eszközökön nevelkedett tanulók érdeklődésének megnyeréséért. Tisztelettel nézek a szerzőpáros, Horváth Andrea és Horváth Levente Attila teljesítményére.

Szabolcs Ottó
a Magyar Történelmi Társulat
Tanári Tagozatának elnöke