Panek Sándor


A képkorszak tankönyve

(Délmagyarország, 2005. szeptember 19.)

Lehet valami ösztönző egy kormányzati ciklus utolsó időszakában: az Oktatási Minisztréium negyedik évének végeflé rájött, hogy korszerűtlenek a magyar iskolákban használt tankönyvek. A minisztériumi állásfoglalás elsősorban azt kéri számon a tankönyvkiadóktól, hogy emészthetetlenül nagy a könyvek ismeretanyaga, elavult pedagógiai módszereket vesznek alapul, szövegezésük pedig meghaladja a tanulók olvasási képességeit és fogalmi szintjét.

Nincs szülő, aki e bírálatot ne támasztaná alá, miközben egyik-másik tankönyvet lapozva az az érzése, hogy a könyv inkább a tanárnak, mintsem a tanulónak készült. Jobban belegondolva azonban az is felvetődik benne: vajon a korszerűsítés nem jár-e majd az ismeretek egyszerű felhígításával, a tankönyveknek a médiából már megismert gagyisodásával. Vajon az elavult felfrissítése nem azzal jár-e, hogy az iskolákban népdal helyett rapütemre fogják tanítani a diákot, netán irodalom helyett felkarolják a képregényolvasást, esetleg a különböző amereikai típusú szabadoktatásokkal kísérleteznek, amelyek egyik következménye az lesz, hogy felmentik a tanulót a fegyelmezett, céltudatos tanulás alól?

Az iskolai konzervativizmus jópár felszabadító kísérlettől óvta már meg a diákok alapműveltségét. Ugyanakkor az informcióra épülő új környezet megérlelte azt a helyzetet is, amelyben már lehetetlen nem igazodni a képkorszak gyermekeihez, különben az iskola eltávolodik az élettől. Az ő élményeik egyre inkább nem azonosak az írásra-olvasásra alapozódó klasszikus műveltség élményeivel; a televíziós-internetes korszakban a diákok már nem könyvekből, hanem információs-szórakoztató gyorsétkezdékben szerzik be tudásukat.

Mivel az iskola ütközőpontja lett a tudásra alapozott műveltség eszménye és az információs valóság közötti ellentétnek, valami újat kell kezdenie, ami a minisztérium által nem korlátozott amerikai lazaság és a poroszos iskolaszellem között van. Nemcsak a tankönyvkiadók, a tanárok problémája is, hogy mértéket tudjanak találni a képességközpontú és az ismeretgazdag tanítás között. E tekintetben éppen egy szegedi példát, a Mozaik Kiadó kitűnő könyveit lehet kiemelni: a Mozaik tavaly elkészült ötödikes történelemkönyve például mintája lehet a korszerű munkáltató tankönyvnek, amely sokoldalúan támogatja mind az együtt dolgozást, mind az ismeretszerzést.

Panek Sándor