Ötvös Zoltán

(Megjelent a Népszabadság 2001. április 13-i számában.)

     Lehetne azon berzenkedni, hogy a város évek óta regnáló polgármestere miféle újabb trükkökkel bosszantja vagy éppen alázza meg a lakosság ötödét, a magyarokat, s hozza józan ésszel nehezen magyarázható lépéseivel rossz hírbe a többségi románságot, de nem érdemes. Odaválasztották, tehát ott van. Hogy ott lehet, ez az őt delegálók szégyene. Ennél jóval fontosabb és nemesebb teendő, hogy a polgárok megőrizzék a város szellemiségét. Mert Kolozsvár utcáin járva az ember lépten-nyomon megtapasztal valamit, amit nagyon kevés helyen élhet át.

     Történelmi ősök, hősök, színészek, írók, tudósok, magyarok, szászok, románok éltek és alkottak itt, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak az egymás mellett élő népek tröténetében. AMit talán nem formálhat át egy-két önkormányzati választás.

     A kolozsvári nyomőrzés legfrissebb terméke a Korunk Baráti Társaság és a szegedi Mozaik Kiadó közös kötete. Csodálatos grafikákkal - a Szegeden élő kolozsvári születéső Deák Ferenc művei -, fekete fedőlappal. A Kántor Lajos szerkesztésében megjelent kötetben többtucatnyi szerző - magyar, román és német - vall a vársohoz kötődő emlékeiről.
Föl nem adható - írták a kötetbe többen - immár Magyarországról. Pedig sokan föladják. Egy ismerősöm is ott született, egyetemet is ott végzett. Tudományos fokozatot viszont már Szegeden szerzett. Szintén kolozsvári barátjával most éppen Budapesten dolgoznak. Egy alkalommal keserűen jegyezte meg, hogy gimnáziumi évfolyam-találkozójukat - érettségi Kolozsvárott - valahol Magyarországn kellene megtartani, mert a 36-os osztályból 23-án itt keresik boldogulásukat. A kisebbségi lét űzött át benneteket? - kérdeztem, ami Funar polgármester közelében érthető. A válasz ennél prózaibb volt. Anyagi okok. Itt se könnyű boldogulni, de sokkal könnyebb, mint ott - mondta. A város ötöde, 80-90 ezer ember magyar származású, töredéke sváb, többsége román.

     A 376 oldalas kötet fájdalmas demográfiai, nemzetiségi tényeket is közöl, megváltoztathatatlannak tűnő folyamatokat mutat be, de a sorok között ott van, hogy a helyben maradás alapvetően nem Funaron múlik, hanem a biztos fizetésen, a színházon, a könyveken, a barátokon. Mint itthon is.