4. A himnuszok megzenésítése

		Miért szükséges ?
		Zenei fogások
		Az előadás
		A himnuszok megszólaltatása

A dallam sokat jelent a szöveg előadása és az esetleges azonosulási szándék szempontjából. Nem véletlen, hogy az ősidőkben a dallam, a szöveg (és a tánc) összefonódott - a közösség megjelenése legnyilvánvalóbban a közös előadás. 4.1. Miért szükséges? A megzenésítés azért szükséges, mert a közösségi énekek alkotása - éppen mert elválik, vagy elválóban van a vallásos szertartásoktól - azt is jelenti, hogy a szöveg alkotója nem feltétlenül dallammal szerzi (vagy dallamra) a himnuszát. A közösségi énekek szerzői ugyanis tudatában vannak, hogy mi a himnusz, ugyanakkor annak is, hogy szövegük nem feltétlenül lesz azzá. A himnusszá válásnak azonban csak az első állomása a szöveg, dallamot is kell találni, szerezni hozzá.

4.2. Zenei fogások

A zeneszerzési ismeretek hiánya nélkül is értelmezhető a himnusz dallama - nem magunknak kell zeneszerzővé lennünk, mint ahogyan költővé sem kellett lennünk, hogy a szöveggel foglalkozzunk.

4.2.1. Az "evokatív" jelleg

A dallamok többsége megidéző jellegű: ez alatt azt értjük, hogy kapcsolódik a közösség zenei kultúrájához. A hagyományhoz kötődés részben a tanulást könnyíti meg, részben az elfogadást.

	Indulószerű
	Népdal-jellegű
	Valamely jól ismert hagyományhoz kapcsolódó

4.2.2. Az "új"-ság hangsúlyozása

Jóval ritkább megoldás, ha a zeneszerző nem vállalja a hagyományokat: ezt részben a szöveg tartalma indokolhatja, vagy ha úgy ítéli meg a komponáló, hogy a hagyomány éppen hagyománysága miatt megtagadandó.

Zenetörténeti korszakba illeszkedik

A teljes szakítás szinte lehetetlen: ha a közvetlen hagyományhoz nem is kapcsolódik a zenemű, az adott nép, régió vagy nagykulturális egység hagyományaihoz feltétlenül kapcsolódnia kell, hiszen a zeneszerzői tanulmányok nem verhetők ki a szerző fejéből.
A korábbi hagyományokhoz való kapcsolás esetenként olyan archaikus rétegek megjelenését eredményezhetik, amelyek rámutathatnak a szöveg történelmi utalásainak jelentőségére is.

Nem illeszkedik

Mint lehetőség nem zárható ki; de sikere kérdéses.

	A himnusz, a himnusszerű népének a dallammal válik azzá. Hogy milyen dallam kapcsolódik a szöveghez, ez nem csupán a zeneszerző tehetségének és tudásának a kérdése, hanem elsősorban annak, hogy mit fogad el a közösség. Érdemes az elfogadott dallamokat megvizsgálni a zenetörténet és a zeneesztétika szempontjából: ismét a közösségi tudat jellegéhez kerülhetünk közel.

4.2.3. Kell-e új megzenésítés?

Bár voltak kísérletek a közösségi szövegek dallam nélküli terjesztésére - szavalókórusok, zsolozsmázás, beavató szertartások -, de még ezek sem nélkülözhették az erőteljes ritmizálást (és a ritmus érzékeltetését segítő zeneszerszámokat). Állíthatjuk, hogy zene, dallam nélkül szöveg himnusszá nem válhat.
A régi zenétől elválasztani nem lehet a szöveget - sem fordítva -, hiszen ez a hagyományban összetartozik.

	Lehet-e a himnusznak minősített, minősülő szöveget más dallammal előadni? Lehet-e a himnusznak minősített, minősülő dallamot más szöveggel előadni ?

4.3. Az előadás

A himnusz előadása szintén kérdéseket vet fel. A zeneszerző - ha volt - ugyanis elképzelte az előadást, ám az esemény, az ünnepség, amikor a himnusz megszólal, nem biztos, hogy lehetővé teszi ennek megvalósulását.
A megoldás az, hogy készülnek partitúrák minden lehetőségre.

4.3.1. Énekhang

Az énekhang - szóló vagy kórus - az azonosulás legegyszerűbb esete: nemcsak hallgatjuk, magunk is csatlakozunk hozzá.
Jó, ha nem felejtjük el: a himnusz megszólaltatása csak művészi alkotásként lehetséges ugyan, de csökkenti a nem képzett hangú énekesek hajlandóságát, hiszen kinek-kinek könnyű belátni, hogy az énekművész képességeivel nem rendelkezik. Viszont lehetséges olyan ünneplési forma is, amikor a közösségnek nem kell megszólalnia - ilyenkor természetesen hatásosabb az előadás, ha "profikra" bízzuk.

Az Európai Unió himnuszának énekes előadása

4.3.2. Kórus

A fentiek annyiban változnak, hogy a kórus imitálja a közösséget - viszont sokszor úgy véli a hallgatóság, hogy helyettesíti is. Ez nem a különleges célú ünnepélyeken probléma, hanem amikor a hallgatóságnak is be kellene kapcsolódnia.

Egy ünnepélyen Férfikórus énekel

4.3.3. Hangszer

Ha van, aki kedveli a zenét és a zenei fantáziája, képzettsége különbséget tud tenni az egyes hangszerek hangzási lehetőségei között, akkor az örvendezhet, ha a himnusz vagy a himnusznak tekinthető ének dallamát más és más hangszeren hallgathatja.
Az esztétikai élvezet személyessé teszi a himnusz dallamát, nem késztet közösségi cselekvésre, viszont tudatosíthatja a zenei lehetőségeket.

A Marseillaise egyetlen zongorán előadva

4.3.4. Zenekar

A zenekari előadás - függetlenül annak minőségétől - csak zenei háttérnek tekinthető. A közösségi megmozdulást az váltja ki, ha kiváltja, hogy a közönség, közösség a hallgatás során korábbi emlékeit idézi fel.

Hangversenyzenekar

A Marseillaise zenekari előadásban

4.3.5. Zenekar és kórus

Valószínű, hogy ez a forma az, amelyik a leginkább kelti a hallgatóban azt az érzést, hogy neki nem kell semmit tennie. Legfeljebb a művészi célú előadás kelthet benne érzelmeket.

A magyar himnusz kórus és zenekar előadásában

4.4. A himnuszok megszólaltatása

A himnusz létezési módjához jutottunk el: a megszólalás, a megszólaltatás formájához.

4.4.1. "Konzervként"

Egyre inkább terjedő gyakorlat, hogy különféle rendezvényeken, ünnepségeken, eseményekkor a technika lép közbe: "hangosítás", "play-back", "erősítők", nagyméretű képernyők stb. A "gépesítés" biztosítja, hogy a kellő időben a megfelelő zeneszámok "minőségi" előadásban hangozzanak el - csak éppen a közösség közönséggé alacsonyodik. A közönség pedig soha nem fog úgy reagálni, mint a közösség - ez még az esemény lezajlását is befolyásolhatja. A "konzerv" lehet hogy problémamentessé teheti az ünnepséget, ám kérdés, hogy ünnepség lesz-e az ünnepség közösség nélkül.

	Lehet-e, kell-e jogi vagy más adminisztratív eszközökkel befolyásolni a himnuszok előadását? Túlzás-e követelni a közönség részvételét a himnuszok előadásában?

4.4.2. "Élőben"

Az "élőbeni" előadás is sok kérdést vet fel: ki kezdje az éneket, ki adja meg a kezdőhangot (különösen, ha nehezen előadható dallamról van szó), kell-e, aki segít az ütem megtartásában - és kiválthat-e negatív esztétikai élményt a sokaság. Vállalhatjuk-e az ebből adódó érzelmi elfordulást?
Persze, nem szükségszerű, hogy a fenti kérdéseket feltegyük. Ha a közoktatás biztosítja e dalok megtanulását, ha elégséges esemény van a megtanult himnuszok és himnuszként énekelhető alkotások előadására - és ez ráadásul nem is tűnik a közösség számára erőszakoltnak, akkor nem lehet gond az "élő" előadással.
Úgy véljük, az eddigiek alapján belátható, hogy a saját himnuszainkat, népénekeinket legjobb ha magunk is énekeljük.

	Mi a véleménye az "élő" előadásról? Milyen eszközöket, módszereket ajánl az "élő" előadások meggyökereztetésére, elterjesztésére?

	A himnusz és a himnuszként alkalmazott népének előadása annak egyetlen értelmes létezési módja - az előadás pedig csak akkor jelent, teremt közösséget, ha a közönség közösség is, éneklő közösség is egyben. Itt most eltekintünk attól a határesettől, amikor művészi célú rendezvényről van szó.

	Nemzeti, állami jelképek
	Vissza a lap tetejére
	A himnuszok tartalmi elemzése

(c) Mozaik Oktatási Stúdió
Szeged, Debreceni u. 3/b.