A vélekedés szerint lehet a jelen optimális és a jövő erre támaszkodóan szintén az (nem számolunk azzal, hogy isteni segítséggel és/vagy anélkül). Ide sorolható az a szöveg is, amely tartalmában azt fogalmazza meg, hogy a jelen optimális, ám a jövő csak akkor marad ilyen, ha a közösség (és/vagy isten) tesz érte.
A pesszimista értelmezés szerint a jelen lehet még elfogadható, de a jövő már nem: a változtatáshoz kell a közösség áldozata. A másik értelmezés: a jelen se fogadható el, a közösségnek mindent el kell követnie a megmaradásáért, hogy egyáltalán számításba jöhessen a jövő. Végül előfordulhat olyan is, hogy sem a jelen, sem a jövő nem biztos, ha Isten nem segít.
Véleményünk szerint a fenti felfogásokban, vélekedésekben hamis ez a
leegyszerűsítés. A himnusz, népének léte ugyanis eleve feltételez egy
közösséget, és éppen a himnusz, a népének léte bizonyítja, hogy ennek a
közösségnek van jövőképe: legalább a fönnmaradását kívánó jövőképe. A
pesszimista és vagy optimista minősítés elfedi azt a problémát, amelyet a
hallgatónak, az éneklőnek, a befogadónak a szöveg teremt: erkölcsi kötelesség a
közösség tagjaként a magánérdekeket önként föláldozni. Ez az áldozathozatal az
igazi erkölcsi és pszichológiai kérdés, erre kell megválaszolnunk valamennyiünknek.
A kritikai vizsgálati azt jelenti, hogy képesek legyünk a himnuszban megjelenő és a
himnuszhoz kapcsolódó helyzetet fölmérni abból a szempontból, hogy nekünk mit kell
tennünk! A legegyszerűbb, amikor csak az azonosulást várja el a közösség: ez
csupán készenlét, sőt, csak a készenlét jele. A gondot, az erkölcsi döntést a himnuszhoz
kapcsolódó konkrét helyzet jelentheti. Ám itt is segít a himnusz: példát mutat és
a történelmi időbe ágyazva az egyén helyes döntése utáni fönnmaradását sugallja
akkor is, ha a döntés következtében élete lesz a tét. S ekkor már szükség van az
emelkedettségre, a patetikusságra, a szakralitásra. A himnuszok tehát a közösség
üzenetei is.
| Vissza a lap tetejére | |
| A himnuszok tartalmi elemzése |
(c) Mozaik Oktatási Stúdió
Szeged, Debreceni u. 3/b.