A GENERÁCIÓS DAL: A SLÁGER Hasonló szerepet tölt be az ifjúsági könnyűzene egy-egy dala, a kiválasztott együtteshez kapcso- lódva. A hűtlen Ment a hűtlen nehéz fejjel Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa. Keserű könnye arcát mossa. Arra gondol, őt ki szerette. Ha szerette, el mért engedte. Vissza nem jön többé soha. Bárcsak békén hagyták volna. Minden hajnal övé marad. Látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje vár. Nem számolja a napokat már. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből. Megállt egyszer, visszanézett Nézte, nézte a messzeséget. Sárga lámpák jelzik útját. Otthon hagyta minden múltját. Ment a hűtlen nehéz fejjel. Tudja jól, hogy ő már nem kell. Ég veletek! Mást nem mondott. Szeme túlragyogott minden csillagot Minden hajnal övé marad. Látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje vár. Nem számolja a napokat már. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből. Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.

Edda: A hűtlen

A dal zeneszerzője Pataky Attila, szövegírója Zselencz László. A dal az 1980-as évek slágere volt, amikor a koncertekre járó fiatalság ráérzett a gazdasági pangásból a csőd felé tartó országban bezáruló lehetőségekre.
Figyelemre méltó, hogy Pataky zenéje egyszerű váltásokkal volt képes szintézisbe hozni az elégikus hangulatú lassúbb zenét a rejtett anarchisztikus indulatokat érzékeltető harsánysággal. Ez a sláger klasszikus példája lehet annak, hogy a szöveg semmilyen szempontból nem tud harmonizálni a behízelgő, rokonszenvet keltő  dallammal.
Az még csak a kisebbik gond, hogy Zselencz szövege a zene ritmusán kívül és túl semmiféle ritmust nem követ (s ha az előadásra jobban figyelünk, akkor még azt is megkockáztatjuk, hogy a dallam ritmusát sem). A nagyobbik az, hogy a szöveg írójának fogalma sincs az általa használt szavak jelentéséről: mit jelent a hűtlen szó, miféle érzelmi kapcsolatokat indukál a hűtlenség, ki a felelős és kivel kell, lehet rokonszenvezni. Ráadásul - ez saját véleményünk - a sláger közkedveltsége azt sugallja, hogy a hallgatóságnak, a rajongók hadának sem.
Akkor miből ered a mégis megejtő hangulat? A közös alapérzésből: a magány, a meg nem értettség, a természeti idő múlásával sejtetett elmúlás és mindez kozmikus keretbe állítva - "Szeme túlragyogott minden csillagot". S egyszerre csak ott járunk a vallásos színezetű népének határvidékén - ez ugyan nem az, s a zavaros fogalmazás miatt nem is lesz az soha (bármilyen tragikus is az egyik zenekartag halála), ám minden esetre megmagyarázhatóvá válik, hogy miért lehetett toplista vezető az egyébként több zavaros, magyartalan kifejezéssel is bővelkedő dal.
Ha nem foglalkozunk a "sztárcsinálás", a "sztárrá lét" problémáival, akkor fölismerhetjük a sláger születésében is a "népének" keletkezésének elemeit. Az adott hallgatóság szükségét érzi annak, hogy a kínált közösségi minták helyett sajátot alakítson ki, főleg akkor egyszerű ez, ha a választható cselekvéstípusokról, követelményekről kiderül üressége, hamissága - ilyenkor spontán vagy tudatos módon az együttes ajánl közösséget létrehozó eszméket, nézeteket, világképeket. A többi már a tömeglélektan alkalmazása. A fentiekre kereshetünk példát a véletlenszerűen kiválasztott magyar együttes egyik közölt dalában.

	Vissza a lap tetejére
	A szakrális jelentés és a közösség identitásának összekapcsolódása

(c) Mozaik Oktatási Stúdió
Szeged, Debreceni u. 3/b.