Darvas Gábor így összegzi a mindenkinek írt ismeretterjesztő munkájában: "Az észak-amerikai négerek vallásos szövegű dala. A műfaj a 17-18. században, az ültetvények rabszolgáinak körében, a hittérítők által terjesztett protestáns zsolozsmák és az örökletes afrikai ritmusok találkozásából született; témakörének központjában a szabadulás és megváltás bibliai mozzanatai állottak. Zenei sajátosságai közt gyakori a pentatónia és a modalitás, valamint a szinkópa ritmus." (in Zenei zseblexikon Bp., 1978. 213-214. p.) Zenetörténeti összefüggések helyett a szövegre koncentrálunk - még ha esetünkben a kettő szorosan összefügg is.
|
|
Ring szépen, te édes szekér,
Ki értem jössz, hogy hazavigyél,
Ring szépen, te édes szekér,
Ki értem jössz, hogy hazavigyél.Átnéztem a Jordán folyón,
Te értem jössz, hogy hazavigyél,
Az angyalkórus jött felém,
Te értem jössz, hogy hazavigyél.Ha előbb odaérsz, mint én,
Te értem jössz, hogy hazavigyél,
Szólj barátnak, én is jövök,
Te értem jössz, hogy hazavigyél.Az lesz a fénynap, mit vártam,
Te értem jössz, hogy hazavigyél,
Jézus bűneim megváltja,
Te értem jössz, hogy hazavigyél.Hol fent vagyok, hol pedig lenn,
Te értem jössz, hogy hazavigyél,
A lelkem végül mennybe megy,
Te értem jössz, hogy hazavigyél.
A többi magyar fordítása is azt igazolja, hogy a dal a 19. században keletkezett.
Az angol kutatók föltárták lehetséges többletjelentéseit: azonosították az
afrikai népzenei hagyományt; rámutattak a Jordán folyó másodlagos jelentésére: a
Jordán itt az Ohio folyót jelenti, amelytől északra az ún. ig úgy tűnt, hogy megszűnik a rabszolgaság; a
"sweet chariot" (az 'édes kocsi", 'égi szekér' stb.) pedig egy afrikai
legendára megy vissza, mely szerint egy afrikai uralkodó egy aranyhintón emelkedett az
égbe, népe szeme láttára (fölismerhető az Illés-motívum).
Sokkal fontosabb azonban a tartalomnál, hogy a spirituálé előadási módja -
előénekes(ek) és a kórus (melynek énekébe az egész hallgatóság bekapcsolódhat) -
visszanyúl az ősi szakrális formákhoz: a hívőt, az egyedet (a hallgatót és/vagy
éneklőt) bekapcsolja egy ugyan az adott pillanatban létrejövő közösségbe, ám ez a
közösség a tartalomban lévő általános emberi tartalmak miatt több, mint a
spirituálét hallgatók, éneklők közössége. A példánkban szereplő Jordán ugyanis
visszavezethető az újszövetségi keresztelő folyamig éppen úgy, mint a görög
Styxig: mindenképpen az élet határának jelképévé válik. Rajta átkelve vagyis a
dal után már nem élhetjük úgy az életünket, ahogyan eddig: szembesülnünk kell
lehetőségeinkkel és felelőségünkkel - így válik nem csak emelkedetté a hangulat,
hanem - ha röpke időre is - sorsfordítóvá is. Ez juttatja el a közösséget akár az
extázisig, s lesz kedvelt a spirituálé szűkebb keletkezési határain túl is.
| Vissza a lap tetejére | |
| A szakrális jelentés és a közösség identitásának összekapcsolódása | |
| A generációs dal: a sláger |
(c) Mozaik Oktatási Stúdió
Szeged, Debreceni u. 3/b.