Az angol himnusz

AZ ANGOL HIMNUSZ
Az angol himnusz nemcsak a legrégebbi himnuszok egyike, hanem történelmi szempontból a legszerencsésebben és a legkevesebb konfliktussal járó alattvaló-uralkodó összefonódás példája.

	God Save The Queen
		God save our gracious Queen, Long live our noble Queen, God save the Queen. Send her victorious, Happy and glorious, Long to reign over us, God save the Queen. Thy choicest gifts in store On her be pleased to pour; Long may she reign. May she defend our laws, And ever give us cause To sing with heart and voice God save the Queen. O Lord our God, arise Scatter her enemies, And make them fall: Confound their politics, Frustrate their knavish tricks, On Thee our hopes we fix: God save us all.

Isten óvd Királynőnket

Isten óvd Királynőnket,
Óvd nemes Királynőnket,
Isten óvd őt:
Adj neki győzelmes,
Boldog dicsőséges
Jogart; s legyen hozzánk kegyes:
Isten óvd meg őt.
Isten add áldásodat
A Királynőnkre ;
Ne hagyd el őt:
Védje őt törvényünk,
Engedje meg nékünk,
Szívvel énekeljünk:
Isten óvd meg őt.
Légy velünk Úristen,
Győzz minden ellenen,
Nincs utóvéd:
Zavarja meg nyelvük,
Enyhítse üzelmük,
Benned a reménységünk:
Védj meg Istenünk.

Az angol himnusz

A Windsor kastély

Az angol himnusz eredetéről és keletkezéséről eltérőek a kutatói vélemények. Az egyik feltételezés szerint a dalt 1619-ben John Bull szerezte, a másik szerint pedig 1715-ben Henry Carey (1690-1743) írta. A nemzeti himnusz mai formája 1740-es évek óta ismert mint "God save Great Georg, Our King", ám nem zárható ki a korábbi keletkezés sem. Adataink vannak arra, hogy 1745. szeptember 28-án a londoni Királyi Színházban elhangzott a "God save the King" című hazafias dal. Az előadásáról a "Daily Advertiser"-ben megjelent értékelő cikk ezt a dalt himnusznak nevezte - feltehetően vallásos színezete miatt.

Ettől kezdve országszerte népszerűvé vált, és később minden hivatalos eseménynél elénekelték hűségük jeléül. Mind a mai napig így van ez. A mű ismeretlen szerzők alkotásaként van számontartva. Az első említést a műről mint nemzeti himnuszról Crosse 1825-ös "Összefoglaló a yorki zenei fesztiválról" című munkájában találjuk, ahol arról ír, hogy a "God save the King"-et újabban nemzeti himnuszként emlegetik. Ezek után azt mondhatjuk, hogy az ötlet 1745-ből, maga a szóhasználat viszont nyolcvan évvel későbbről származik.

Úgy is mondhatjuk, hogy az angol himnusz volt a himnusz, hiszen közel húsz ország (pl. Finnország, a különböző német fejedelemségek, Lichtenstein, Norvégia, Svájc, Oroszország stb.) átvette a dallamot és saját szöveggel saját nemzeti himnuszukként énekelték. Ez a zenei egyezőség azonban egyúttal ösztönzőleg is hatott az önálló, egyedi nemzeti himnuszok megalkotására. Figyeljük meg a régies szóhasználatban is, hogy milyen kitüntetett szerepet kap az uralkodó. A korabeli - és a középkorból örökölt - hierarchikus társadalom visszatükröződése egyedül azért nem zavaró, mert hiányzik az autokratizmusra, az önkényuralomra jellemző imádat és fordulat.

Őrségváltás a Windsor kastélyban

Érdemes még elgondolkodni azon a családias, de ugyanakkor az egyenlőség gondolatát is rejtő szón, hogy "törvényünk" szerint is ő a képviselőnk. Sokszor a szépirodalmi vagy vallásos szövegek többet árulnak el a törvénykönyveknél az adott közösségről.

[ A találkozás - az alkalom ] [ A himnusz-fogalom kialakulásához ] [ A himnuszok tartalmi elemzése ] [ A himnuszok megzenésítése ] [ Nemzeti, állami jelképek ]
[ Főmenü ] [ Tartalomjegyzék ]

	Vissza a lap tetejére
	A "bekapcsolódó" jelentés
	A volt osztrák császári himnusz