New Yorki ortodox zsidók, tüntetésen.
A legegyszerűbb volna, ha fölidéznénk mindazt, amit történelemből és irodalomból a zsidó vallásról és a zsoltárokról tanultunk. Szólhatnánk a választott népről, az egyistenhit kialakulásáról, a zsidó nép születéséről, az etnikai és a vallási tudat összefonódásáról.
|
New Yorki ortodox zsidók, tüntetésen. |
Témánk azonban mást ajánl: nézzünk meg egy olyan himnikus szöveget, amely a ma
biblia-kutatói szerint az egyik legrégibb szöveg: az ún. Debora éneke. Itt a
hanganyagtól mint szemléltetéstől el kell tekintenünk: bármennyire is megtartó a
szájhagyomány, a Kr.e. 12. századból nem maradt ránk hiteles dallam.
5.1.
5.2.
5.3.
5.4.
5.5.
5.6.
5.7.
5.8.
5.9.
5.10.
5.11.
5.12.
5.13.
5.14.
5.15.
5.16.
5.17.
5.18.
5.19.
5.20.
5.21.
5.22.
5.23.
5.24.
5.25.
5.26.
5.27.
5.28.
5.29.
5.30.
5.31.Énekelt pedig Debora és Bárák, az
Abinoám fia azon a napon, mondván:
Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
Dícséretet zengek az Úrnak,
Az Izráel Istenének.
Uram, mikor Szeirből kijövél,
Mikor lépdelél Edom mezejéről:
Megrendült a föld, csepegett az ég,
A föllegek is víztől áradának.
A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
Jáhel idejében pihentek az utak,
És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
Megszűntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszűntek végképpen,
Mígnem én Deborah felkelék,
Felkelék Izráel anyjaként.
Új isteneket ha választott a nép,
Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;
De paizs, és dárda avagy láttatott-é
A negyvenezereknél az Izráel között?
Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
Kik ültök fehér szamarakon,
Kik ültök a szőnyegeken
És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
Az íjászok szavával a vízmerítők között,
Ott beszéljék az Úr igazságát,
Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.
Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
Kelj fel, kelj fel, Debora!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
Akkor lejött a hősök maradéka;
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
Efraimból, kiknek gyökere Amálekben
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
És Issakhár fejedelmei Debórával,
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követőivel.
Csak a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
Miért maradtál űlve a hodályban?
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
Gileád a Jordánon túl pihen.
Hát Dán miért időzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
De, Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,
És Nafthali, a mezőség magaslatain!
Királyok jöttek, harczoltanak;
Akkor harcoltak a Kánaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
De egy darab ezüstöt sem vettenek.
Az égből harczoltak,
A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
A Kison patakja seprette el őket;
Az ős patak, a Kison patakja!
Végy erőt én lelkem!
Akkor csattogtak a lovak körmei
A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -.
Átkozva-átkozzátok annak lakosait!
Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
Az Úrnak segélyére vitézei közé.
De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
A Keneus Héber felesége,
A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
Az vizet kért, ő tejet adott,
Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
Balját a szegre,
Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,
És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
És összetörte, általfúrta halántékát.
Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
Lábai között leroskadt, elesett;
A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
Kinézett az ablakon, és jajgatott
Siserának anyja a rostélyzat mögül:
"Miért késik megjőni szekere?
Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
"Vajon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
Egy-két leányt minden férfiúnak;
A festett kelmék zsákmányát Siserának;
Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
Így vesszenek el minden te ellenségid, Uram!
De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!
És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
A győzelmi dal keletkezése az előző,
4. részben van elbeszélve. A zsidó nép eltántorodék az Úr tanításától és adta
az Úr a népét Jábin Kánaán királya kezére; különösen annak vezére, Sisera
sanyargatta őket. Debora prófétanő szeretne ellenállni, de a törzsek alig-alig
ismerik el bírónak. Zebulon és Nafthali törzsének 10.000 emberével Bárák
parancsnoksága alatt elvonul a Thábor hegyéhez, hogy a lázadó csapat ott elsáncolja
magát. Sisera pedig 900 harci szekerével a Kison patak melletti síkon vállal
ütközetet, ám a hegyről lefelé nyomuló gyalogság szétszórja hadait. A politikai viszonyok konkrétsága tehát még legyőzheti a hagyományt - igaz, hogy csak burkolt gúnnyal élhet. |
|
Figyeljük meg, hogy miként magasztalja a győztes ütközetben résztvevőket!
Különösebb csatajelenetek leírása nélkül is a résztvevő katona nemcsak
parancsvégrehajtónak hihette magát, hanem az Úr, a kiválasztó, egyetlen Isten
kifürkészhetetlen akaratának végrehajtójaként jelenhetett meg. S bár Debora és
Bárák éneke címen van nyilvántartva, Bárák sem kap több szerepet, mint azok a
férfiak, akik "a nép közül önként ajánlkoztak" (5.9.)
Debora éneke a győztesek éneke - ez a közös győzelmi tudat az 5.31-ben fogalmazódik meg szó szerint is, a "célzott" áldásban: "De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!"
 |
Vissza a lap tetejére |
 |
A "bekapcsolódó" jelentés |
 |
A homéroszi himnusz |
(c) Mozaik Oktatási Stúdió
Szeged, Debreceni u. 3/b.
