2.2. A "bekapcsolódó" jelentés
|
A szakrális jelentés |
|
A szakrális jelentés és a politika kapcsolata |
A himnusz, mint minden műalkotás, nemcsak azt a jelentést hordozza, amelyet a szövegét alkotó szavak mint stíluselemek hordoznak, hanem másodlagos, járulékos jelentése részben a kontextushoz, azaz a keletkezési környezethez kapcsolódik, részben bedig a befogadóinak világához. A járulékos jelentés megvilágítása sokkal érdekesebb, mint a keletkezésből adódó jelentésé: itt derül ki ugyanis, hogy mennyire számít a befogadói hagyomány! Ez alatt azt érjük, hogy egy közösség számára fontos szöveg értelmezésekor kikerülhetetlen a közösség megvilágítása. Mivel pedig a himnuszok közösségi énekek is, ezért szükséges lesz a közösségről is szólnunk.
| A szakralitás vagy másként a szentség nagyon fontos jellemzője egy közösségi szövegnek. Maga a közösség fogalma is olyan absztrakció eredménye, amely a természetfölöttivel való kapcsolatot jelenti, ezért természetes, hogy a közösségi szöveg jelentésében is fellelhetjük a természetfölöttivel, a természetfölötti lénnyel, vagy legalábbis valamiféle természetfölötti, absztrakciós értelmezéssel való kapcsolatot. A közösségi összetartozás archaikus felfogása összefonódik a természetfölötti világ lényeihez való rendeltség tudatával. Nem véletlenül jelenik meg a kiválasztottság, de legalábbis a kedvezettség gondolata. |
 |
A közösségi lét szertartásos és/vagy ünnepélyes kinyilvánítása nemcsak a közösség természetfölötti eredetét jelenti, hanem azt is, hogy az adott közösséghez tartozó (beavatott), az adott közösségi megnyilvánulásban aktívan résztvevő (táncoló, éneklő, imádkozó) egyed is kapcsolatba lép a természetfölötti lénnyel, illetve a közösség múltbéli, immár transzcendentalitásba került tagjaival. |
 |
A zsidó vallásos himnusz |
|
A homéroszi himnusz |
|
A katolikus keresztény himnusz |
|
A protestáns felekezetek zsoltára |
|
Az "újabb vallások" vallásos éneke |
 |
|
 |
A vallásos himnuszok közös jegye, hogy egyszerre fejezik ki a közösség tagjaival való szoros összetartozás érzetét - ez esetenként valamilyen cselekvési formában is megnyilvánul az éneklésen kívül - és azt a létrejövő kapcsolatot, amely a himnuszt éneklő hívő és a himnuszban "címzettként" szereplő természetfölötti lény, az isten között valósul meg. Ez az összetett érzés átélése nemcsak kiemeli a hívőt, az énekest a hétköznapok világából, hanem úgy helyezi vissza oda, hogy ott, abban mintegy megigazulva találja meg a helyét. |
2.2.2. A szakrális jelentés és politika kapcsolata
A himnusz fogalmának bővülése az időben az az újabb állomás, amikor a szakrális jelentés összekapcsolódik a politikai közélettel. Ennek a folyamatnak első megvalósulása, amikor a közösség összetartozásának jele a fölötte uralkodó család vagy személy dicsőítése.
 |
Istvánt királyjá koronázzák (a "Mondák a magyar történelemből" című rajzfilmsorozatból) |
|
Az angol himnusz |
|
A volt osztrák császári himnusz |
|
A pápai himnusz |
|
|
|
A megszülető monarchikus himnuszok közös jellemzője, hogy a tartalom megkísérli rögzíteni a hierarchikusan elrendezett világot: alattvalók - uralkodó - isten / isten - uralkodó - alattvaló. A szintek közötti csatlakozás mineműségét az egyes szintek egymáshoz való viszony adja, azzal a megkötéssel, hogy Isten áldásosztó ereje sohasem, a uralkodó karizmatikus ereje pedig lehetőleg ne legyen megkérdőjelezve. A monarchikus himnuszok igazságát, ehhez kapcsolódó fennköltségét - s egységesen "hatékonyságát" azonban egyedül az határozza meg, hogy milyen a jelzett viszony (jellege, hitelessége) az éneklő alattvalók és az uralkodó között. Ha hamis, akkor az egész elveszíti ünnepélyességét, ha igaz, akkor bensőséges közösségi megnyilvánulássá alakul. |
SZEGED 1/5/00 3:39:12 PM szerda
