A himnusz (a görög hümnosz 'ének' jelentésű szóból a latin hymnus
átvételével) első jelentése
vallásos jellegű, istent vagy az isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért
fohászkodó, imaszerű ének. (Az ódától az választja el, hogy annak tárgya bármi lehet.) A vallásos
költészet egyik legrégibb formája.
Az európai himnuszköltészetre a
görög és a héber hagyomány volt nagy hatással. Az ógörög irodalomban
valamely felsőbb erő megnyerésére és magasztalására szolgáló költeményt
értettek alatta. Kialakulásának első fázisa a varázsmondás volt. Ehhez nemcsak a
lény nevét, hanem teljes leszármazását, sőt tetteit is felsorolták, hogy utána
annál erősebb legyen a kényszerítő formula. Később ezek a szertartások
bevezetőivé, részeivé váltak - s mint ilyenek már elválhattak a konkrét
szertartástól is. Végül ezek a személyes kapcsolat fölidézésére, létrehozására
koncentrálódtak, esetenként egy-egy szűkebb közösség tagjainak egymáshoz való
tartozását erősítették.
A kereszténység
az ószövetségi hagyományt kapcsolja össze a hellenisztikus - romanizált
himnuszfelfogással; ehhez a beszélt nyelvűséghez és a kevésbé iskolázott hívek
összefogásához kapcsolódik a himnuszköltészet újabb szakasza. A dallam és a
szöveg szoros kapcsolata és a cluny-i mozgalommal
induló reformirányzatok a személyességet és a hétköznapiságot helyezték
előtérbe. A himnusz lassan kezd kiválni a szoros szertartásrendből. A vallásos himnuszköltészet utolsó nagy
hulláma a reformációval
indul (nemcsak a protestáns felekezeteknél, hanem a katolikus egyházban is arra
törekedtek, hogy a hívek megnyilvánuló közösségét az éneklés is összefogja). A
szekularizálódó közösség megőrzi az ének jelentőségét. Így lesz a himnusz
legtágabb értelemben az ódával
azonos értékű műfaj: olyan szárnyaló lendületű költemény, amelyet bármely téma
- eszme, elvont fogalom, természeti jelenség, személy, ország - magasztalására
írtak.
Ennek lesz sajátos változata a nemzeti himnusz, nemzeti dal - és a népének.
Az ókor óta ismert, hogy kisebb közösségek is összetartozásuk jeleként dallammal
összekötött szövegeket használnak - ezeket az
fogalmával kötjük össze.
A libanoni Baalbek templom romjai ma is őrzik a görög kultúra emlékét
Terpszikhorét, a tánc a és az ének múzsáját ábrázoló görög váza.
Római zenészeket ábrázol ez a nápolyi freskó
Az összehangolt menetelést szolgálja a hadseregben az induló ritmusa.
