Hogyan kell és miért úgy viselkedni?Kell-e közönség ahhoz, hogy egy himnusz himnusszá legyen?Kell-e közösség ahhoz, hogy egy himnusz himnusszá legyen?Elég-e a törvényes szabályozás?| 1.1. A találkozás Mindannyian
úgy találkozunk a Himnusszal, hogy egyszer részt veszünk ténylegesen vagy
virtuálisan egy olyan eseményen, amikor előadják. Ekkor tudjuk meg a legfontosabbakat:
mi ez az énekelt, zenekarral előadott ének, miért ezt adják elő és nem mást,
hogyan kell fogadni a hallgatóságnak. |
|
 |
 |
A szegedi kajak-kenu világbajnokságon a magyar himnuszt játsszák |
1.2. A viselkedésről
A viselkedés olyan magatartásforma, amelyet elvárnak tőlünk - milyensége az ezt igénylő csoport, közösség értékrendjétől függ. A viselkedést íratlan és írott szabályok rögzítik - az adott közösség egyfajta azonosulási kódnak tekinti, tehát megsértése - ha lehetséges is megsérteni - a közösségből való kivetést eredményezheti. A viselkedés vonatkozik az re, a re és a ra egyaránt.
1.2.1. Hogyan kell és miért úgy kell viselkedni?
A következő gondolatok a Himnusz (és más himnuszok, népénekek) kapcsán előforduló viselkedési elvárásokhoz kapcsolódnak.
A viselkedés: öltözék és eszközök
Az öltözék és eszközhasználat szempontjából az elfogadott viselkedési minta a Himnusz hallgatásakor az ünnepélyesség érzékeltetése - ez mind a közösség, mind a közösségi alkalom fontosságának egymást kölcsönösen erősítő kinyilvánítása. A fedetlen fő - elsősorban a férfiaknál - a keresztény európai kultúrában a vallásos emelkedettség, a szentség, illetve az áldásvárás és az alázat szinte kötelező jele. A nők esetében ilyen elvárás nincs, de a tömeges gesztus (és az ehhez való alkalmazkodás) elfogadása mindig nagy hatást vált ki. A zártabb, rendezettebb öltözék (célszerű például begombolkozni, vagy a félmeztelenséget, "lazaságot" mutató formákat jelzésszerűen megszüntetni) mindkét nemtől elvárt külsőség. A nem előírásos eszközök letétele, az előírásosaknak pedig előírt tartása (pl. a zászló, a fegyver) az ünnepélyesség jele. A viselkedést előírhatja, illetve irányíthatja valamilyen szabály.
 |
Történelmi zászlók a Kossuth téren |
A viselkedés: a testbeszéd
A testbeszéd
közmegegyezés szerinti illendősége a Himnusz hallgatása közben az ún. vigyázz állás az ajánlott testtartás (de
legalábbis a mozgás kerülése). Az arcon figyelem, komolyság, emelkedettség
tükröződjön; a tekintet vagy a többség által is nézett pontra irányuljon, vagy
el-fölfelé. A Himnusz hallgatása közben ne dohányozzunk, ne együnk és ne igyunk -
ezeknek a "hétköznapi szükségleteknek" akaratlagos korlátozása azt is
jelenti, hogy le tudjuk győzni szükség esetén vágyainkat is.
Énekeljük a szöveget, ha közös
éneklés van (ha nincs, akkor is jó, ha mozog a szánk). A közös éneklés ugyanis a
legnyilvánvalóbb jele annak, hogy valóban
a közösség tagjainak valljuk magunkat.
 |
Az 1954-es labdarúgó világbajnokság győztesei: a németek a himnusz hallgatása közben. |
Viselkedés: a nyelvi kommunikáció
A nyelvi kommunikáció egyetlen követelménye: a Himnusz szövegét és dallamát meg kell tanulni - "előadásszintűre". A nem-éneklés gesztusértéke igen erős előítéleteket eredményez (még ha nem is fogalmazzák meg nyíltan).
 |
|||||
 |
|
1.2.2. Kell-e közönség ahhoz, hogy egy himnusz himnusszá legyen?
Komoly kérdés ez, ti. az alkalom emeli-e a Himnusz ünnepélyességét, vagy a Himnusz és az alkalom jelenti az ünnepélyességet? Azt az ünnepélyességet, amely a szemlélő közönséget bekapcsolhatja egy virtuális közösségtudatba. (Nemzeti múlt, sorsközösség, haza - talán közhelyeknek tűnnek, de itt most konkrét megvalósulássá lehetnek, lehetnének.) Az ünnepi emelkedettség tehát nem a látványosság kedvéért van, hanem azért, hogy előkészítse a résztvevőket a "föloldódásra".
|
|
|
A közönség jelenléte és esetleges együttműködése teszi-e a Himnuszt himnusszá? Ha nem, akkor mi? Ha igen, akkor bármi himnusszá válhat? (Az 1980-as évek elején egy segesvár-fehéregyházi kiránduláskor, amikor feltételezhető volt, hogy a diktatúra hatóságai provokációnak tekinthetik a magyar nemzeti jelképnek tekintett dalok eléneklését, a költő feltételezett sírjánál a Szeptember végén című verset énekelték el a koszorúzók.) |
1.2.3. Kell-e közösség ahhoz, hogy egy himnusz himnusszá legyen?
A kérdés nem akadémikus, lényegében "makrokommunikációról" van szó: a közösség jelhasználata, a jelek minőségének és jelentésének szabályozhatósága, valamint annak érvényessége meddig terjed?
|
|
|
A közösség - a jelhasználó, jelismerő közösség - megszűnésével megszűnik-e a himnusz himnusz lenni?
|
| 1.2.4. Elég-e a törvényes
szabályozás? A Himnusz "himnuszságát" a közösségi legitimáció, a közmegegyezés adja. A törvényes garanciákat is jelent. A magyar alkotmány így ír erről a kérdésről: XIV. fejezet A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FŐVÁROSA ÉS NEMZETI JELKÉPEI |
 |
|
|||||||
|
|
 |
A himnusz-fogalom kialakulásához |
|
A himnuszok tartalmi elemzése |
|
A himnuszok megzenésítése |
|
Nemzeti, állami jelképek |
 |
Vissza a lap tetejére |
SZEGED 1/5/00 3:39:12 PM szerda
