5. A polgári Magyarország megvalósulása és az átalakulás buktatói

	A bukás után
	Az átalakulás szabályozása
	A demokratikus keretek létrejötte
	A polgárosodó magyar társadalom
	Megoldásra váró kérdések
	Csiki-csuki

A polgári Magyarország kialakulása hosszú folyamat eredménye. Úgy tűnik, hogy a gazdasági folyamatok előremutató tendenciái az 1850-es, 1860-as évek fordulóján jutottak el arra a fokra, ahonnan visszafejlesztésük lehetetlenné vált.
A politikai folyamatok 1867-tel, a kiegyezéssel mások szerint az 1875-ös fúzióval és a Szabadelvű Párt kormányra kerülésével garantálták, hogy visszafordíthatatlanokká, azaz történelmiekké váltak a polgári átalakulás következtében létrejött viszonyok.

5.1. A bukás után

A szabadságharc katonai bukása magával hozta a 4.3. pontban rejlő veszélyek megvalósulását. Amit a magyar politikai vezetésnek sikerült elkerülnie, az most bekövetkezett. Lehet, hogy a terror megfélemlítette a politikusokat, fölszámolta a katonai ellenállást, de rövid időre teljes csődbe juttatta a magyar gazdaságot - s ez nem volt független, sem függetleníthető a birodalmitól.
Csak növelte a költségeket a "rendőrállammá" válás. I. Miklós ugyan nem követelt a beavatkozásért anyagi kárpótlást, de az általa is kívánt birodalmi külső tekintély biztosításához olyan hatalmas hivatali apparátus volt szükséges, amely szükségszerűen csődbe vitte az adminisztrációt. Miközben a kamarilla és az udvar a birodalom neoabszolutisztikus (Schwarzenberg herceg), föderalisztikus arisztokratikus (Windischgrätz herceg), centralisztikus abszolutisztikus (Kübeck báró) és liberalizált-centralisztikus (Bach doktor) átalakításaival kísérletezett, lassan kibontakozott a polgári gazdaság.

5.2. Az átalakulás szabályozása

A gazdasági átalakulás agyonszabályozva, 1853-tól indul csak meg. Rendeletekkel egységesítik a birodalom gazdasági életét - s ahol nagyobb a hiányosság, ott az uralkodói tekintély segít, pl. az úrbéri pátens.
A szabályozásra azért is szükség van, mert komoly problémát jelent a nagyhatalmi szerephez szükséges hadsereg. A hadsereg ugyanis képes fölszívni a kapitalizálódó mezőgazdaságból kikerülő szabad munkaerőt (az osztrák, cseh, egyszóval birodalmi ipar egyenlőre képtelen erre), viszont olyan állami fogyasztói igények lépnek fel (a hivatali apparátus sem termel!), amely elháríthatatlanná teszi a válságot.
Ha nem is számolunk az emigrációval és a politikai tanácsadó testület irreális gondolkodásával, valamint a politikában tapasztalatlan császár egyéniségével, akkor is világos: az Osztrák Császárság kénytelen a külpolitikában aktivizálni magát. Ez nemcsak területi nyereség lehetőségét jelentheti, hanem a létező hadi gazdasági kapacitások kihasználásával egyfajta belső gazdasági egyensúly fenntartását. (Nincsenek tekintettel ennek sérülékenységére, ti. arra, hogy mi történik vesztes háború, kudarccal járó külpolitika esetén.)

5.3. A demokratikus keretek létrejötte

A reformkorban elképzelt, mind az udvar, mind az ellenzék által vágyott és várt 'irányított' demokrácia keretei a megszakított 1861-es országgyűlés után az 1865-ös országgyűléstől (1867!) kezdenek kialakulni. Nem célunk a kiegyezési törvények összevetése a 2.2.2. pontban foglalt követelményekkel vagy a 4.1.2. pontban leírt megvalósulása értékelésével.
Egyetlen távlatban veszedelmes körülményre hívjuk csak föl a figyelmet: szinte minden összejött ahhoz, hogy kialakuljon egy szilárd egypártrendszer. Ilyet alakít ki Tisza István, ilyenre törekszik Tisza Kálmán, ebben látja a végrehajtói hatalom biztonsági garanciáit Bethlen István (nem akarom sorba illeszteni a szélsőjobb és szélsőbal kísérleteket), s ilyet szeretne megteremteni Antall József is. Pedig úgy tűnik, hogy a kelet-európai soknemzetiségű birodalmak utódállamaiban sokkal szerencsésebb az a kormányzat, amelyik széles társadalmi bázisra támaszkodhat és a különféle politikai érdekcsoportok konszenzusával kormányoz. Igaz, ennek megvalósítása szinte emberfeletti erőfeszítéseket kíván, viszont a legbiztosabb gátja a demokrácia összeomlásának.
A demokratikus keretek, hiába tértek vissza a ‘48-as alapra, két problémával nem számoltak: a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldatlansága, valamint a szociális feszültség növekedése (ez utóbbi az agrárszféra mellett az ipari munkásságot is érinti ).

5.4. A polgárosodó magyar társadalom

A polgárosodó Magyarország gazdasága olyan hatalmasabb ütemben fejlődik, hogy még a mai állapotok jó része is innen eredeztethető. Politikai államrendszere már nem követi ezt az ütemet, de még mindig érzékelhetőbben változik, mint akár az életmód, akár a viselkedés, a kultúra. Kezdetben a szépirodalom, később a kialakuló szociológia is figyelmeztet a lemaradásokra - sikertelenül.
Talán ez lesz az oka annak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása részben kritikára készteti a magyar gondolkodókat (az ún. népi írók, a szociografikus irodalom, a baloldaliság különféle színezete), részben önelemző magyarázatra .
A magyar polgári társadalom átfogó elemzésére Bibó István tesz kísérletet, sajnos olyan politikai körülmények között, amely lehetetlenné teszi az elmélyült kutatást. A magyar történelem ezredvégi alakulása újra kiemelt fontosságúvá teszi a problémát; e kutatásnak része a Sulinet ismeretterjesztő programja is.

5.5. Megoldásra váró kérdések

A szociális feszültség enyhítése, a nemzetiségi kérdés megoldása és a politikai-hatalmi rendszer modernizálása (például általános és titkos választójog) mellett talán a legfontosabb megoldandó kérdés az 1867-es kiegyezés rugalmas megújítása.
Deák Ferenc nem véletlenül hagyta meg a "gazdasági kiegyezésnek" is nevezett 10 évenkénti tárgyaláson alapuló megegyezés törvényes alapjait. Ha valaki, akkor a taktika nagymestere tudta, hogy minden egyezség részben a megegyező felek egyezségi hajlandóságán, részben pedig a kölcsönös előnyökre tekintő, de a saját érdekeket képviselő erejükön múlik. Bár ilyen értelmű politikai végrendeletet nem hagyott maga után, ám életművének négy eseménye feltétlenül el kellett volna, hogy gondolkoztassa a politikai hagyatékát (és tekintélyét) maguknak követelő utódait:

1. ahogyan rávette az udvart és az ellenzéket az 1840-es megegyezésre,
2. ahogyan az Ellenzéki Nyilatkozat megszövegezésével kiegyenlítette a széthúzó csoportokat
3. ahogyan fölkészült a kiegyezésre
4. ahogy irányította kormánypártját a kiegyezés utáni időkben.

A kiegyezés legnagyobb veszedelme a megmerevedésében rejlett - ezt igazolta az az út, amely a Monarchia összeomlásához vezetett. De ez az összeomlás nem a kossuthi jóslatot teljesítette be: a Monarchiát nem Deák és I. Ferenc József politizálása vezette az összeomlásba, hanem az a politikai vezetőgarnitúra, amely 1867/75-ben kezébe vette a hatalmat.

	A szabadságharc bukása után rövid ideig tartó katonai terror következett, majd a tanácstalan udvari vezetés kudarcai az Osztrák Császárság összeomlásához vezettek. A kiegyezés, a dualista állam minden olyan problémát elfogadhatóan rendezett, amely 1867-ben fölmerült. A gazdasági virágzás, a politikai stabilitás hosszú ideig igazolta helyességét - bár egyre tarthatatlanabbnak tűnt a figyelmesebb vizsgálók és az alkotóművészek szemében. Mivel a politikai vezetés képtelen volt rugalmasan kezelni a fölmerülő (s korábban sem megoldott) kéréseket, ezzel mind a bel-, mind a külpolitika tekintetében leszűkítette a döntési lehetőségeket, majd beleesett a nagyhatalmi szövetségi politika csapdájába: kirobbantotta az 1. világháborút.
	Készítsünk esszét, értekező fogalmazást a következo témákból: Keressen olyan szerzőket, akik különböző időkben (többször) emlékeztek vissza a polgári átalakulás eseményeire vagy egy bizonyos momentumra, értelmezze és értékelje a különbözoséget! Keressen olyan történészeket, akik különböző korokban, politikai rendszerekben írtak a polgári átalakulás eseményéről vagy akár egy bizonyos momentumról, értelmezze és értékelje a különbözőségeket! Válasszon két egymástól nyíltan és jól elkülöníthető történészt, vizsgálja meg, hogy egy bizonyos kérdést hogyan mutatnak be, értelmezze és értékelje a különbözőségeket! Írjon egy személyes véleményt arról, hogy mit jelent a ma emberének a polgári átalakulás! (Ezt esetleg e-mailen ismertesse meg másokkal is.)
	Az iskolán belül kialakítható olyan összekapcsolás, amely lehetővé teszi zárt rendszerben a különféle vélemények egymással történő megismertetését: Javasoljuk, hogy nyissunk iskolai vitát arról, hogy milyen kapcsolat volt (esetleg van) a 19. század társadalmi rétegei, azok öntudata és a késobbi, a folytonosságra apelláló társadalmi rétegek között. A vita ott ajánlott, ahol nagy a történelem és a politika iránt érdeklodo tanulók aránya.

© MOZAIK KIADÓ
SZEGED, 1999.11.23.