A bécsi udvar

Összetett jelentésű kifejezés, bár általánosan használják, célszerű tisztázni, hogy mit is értünk alatta.

I. Ferenc József

I. Ferenc József

 

 

Kolowrat

Kolowrat

 

 

Metternich

Metternich

  1. Elsőként az uralkodót és legszűkebb tanácsadóit. II. József és II. Lipót óta hétköznapi képességű, vagy éppen vezetésre egészségügyi szempontból is alkalmatlan királyaink (I. Ferenc, V. Ferdinánd, I. Ferenc József) mindegyikének volt néhány, a királlyal mint emberrel is szoros kapcsolatban álló tanácsadója, aki azonban nem volt polgári mentalitású, nem ismerte a modern polgári társadalom, gazdaság és politika jellemzőit.
  2. Másodszor jelentette a dinasztiát, az uralkodói családot. Ez ugyan - éppen az abszolutizmus kialakulása miatt - nem működött olyan hatékonyan, mint amennyire föltételezik, de időnként mégis összehívták ezt a tanácsot, főleg, ha az uralkodó ilyen-olyan okból nem tudott dönteni. A családi érdekszövetség abban is sajátos volt, hogy egyszerre érezték szükségesnek az uralkodói autoritás korlátozását (gondoljunk az öreg uralkodó betegeskedésére, a fogyatékos értelmű Ferdinánd kiszámíthatatlanságára és hajlíthatóságára vagy a fiatal uralkodó tapasztalatlanságára), illetve annak fenntartását (hiszen a lemondatás lehetősége és ténye olyan precedenst teremtett, amely minden közelebbi rokon számára - hiába a pragmatica sanctio - újra elérhetővé tette trónt).
  3. Harmadszor jelentette az ún. kamarillát. A kamarilla azt a szűk körű tanácskozási testületet jelölte, amely az öregedő Ferenc uralkodása idején alakult ki: az uralkodó kijelölt helyettesítője mellett jelen volt a családi tanács néhány agilis tagja és a birodalmi irányítás legmagasabb funkcióviselői. Döntéseik többé-kevésbé a mindenkori uralkodói akaratként jelentek meg, s mert a birodalmi államapparátus vezetői is közreműködtek benne, gyorsan végrehajthatók voltak. A kamarilla azért volt gyűlöletes a birodalom politikusai és politizáló polgárai előtt, mert nemcsak hogy titkos és ellenőrizetlen volt, hanem nyilvánvaló mindenki számára, hogy személyes ambíciók foglyává tette a birodalom kül- és belpolitikáját. (Utalok itt Metternich és Kolowrat személyes torzsalkodásaira vagy Zsófia főhercegné szűkebb családi érdekeire.)
  4. Negyedszer jelentette az udvar azokat a hivatalnokokat és arisztokratákat akik részben irányították a birodalmi hivatalokat, részben érdekeik a birodalmi léthez kötötték őket.

Közös volt azonban az, hogy mindenki attól tartott: a polgárosodás szükségszerűen hatalmi váltással is együtt jár, s ez a hatalmi váltás minimum is a politikai vezetés részvételével megszerzett előnyök elvesztését eredményezi. S akkor még nem beszéltünk az esetleges anyagi érdekek sérülésétől, sőt személyes biztonságuk fenyegetettségéről.


© MOZAIK KIADÓ
SZEGED, 1999.11.23.