|
A bécsi udvar
Összetett jelentésű kifejezés, bár általánosan használják, célszerű
tisztázni, hogy mit is értünk alatta.

I. Ferenc József

Kolowrat

Metternich |
- Elsőként az uralkodót és legszűkebb tanácsadóit.
II. József és II. Lipót óta hétköznapi képességű, vagy éppen vezetésre
egészségügyi szempontból is alkalmatlan királyaink (I. Ferenc, V. Ferdinánd, I.
Ferenc József) mindegyikének volt néhány, a királlyal mint emberrel is szoros
kapcsolatban álló tanácsadója, aki azonban nem volt polgári mentalitású, nem
ismerte a modern polgári társadalom, gazdaság és politika jellemzőit.
- Másodszor jelentette a dinasztiát, az uralkodói
családot. Ez ugyan - éppen az abszolutizmus kialakulása miatt - nem működött olyan
hatékonyan, mint amennyire föltételezik, de időnként mégis összehívták ezt a
tanácsot, főleg, ha az uralkodó ilyen-olyan okból nem tudott dönteni. A családi
érdekszövetség abban is sajátos volt, hogy egyszerre érezték szükségesnek az
uralkodói autoritás korlátozását (gondoljunk az öreg uralkodó betegeskedésére, a
fogyatékos értelmű Ferdinánd kiszámíthatatlanságára és hajlíthatóságára vagy
a fiatal uralkodó tapasztalatlanságára), illetve annak fenntartását (hiszen a
lemondatás lehetősége és ténye olyan precedenst teremtett, amely minden közelebbi
rokon számára - hiába a pragmatica sanctio - újra elérhetővé tette trónt).
- Harmadszor jelentette az ún. kamarillát. A kamarilla azt
a szűk körű tanácskozási testületet jelölte, amely az öregedő Ferenc uralkodása
idején alakult ki: az uralkodó kijelölt helyettesítője mellett jelen volt a családi
tanács néhány agilis tagja és a birodalmi irányítás legmagasabb funkcióviselői.
Döntéseik többé-kevésbé a mindenkori uralkodói akaratként jelentek meg, s mert a
birodalmi államapparátus vezetői is közreműködtek benne, gyorsan végrehajthatók
voltak. A kamarilla azért volt gyűlöletes a birodalom politikusai és politizáló
polgárai előtt, mert nemcsak hogy titkos és ellenőrizetlen volt, hanem nyilvánvaló
mindenki számára, hogy személyes ambíciók foglyává tette a birodalom kül- és
belpolitikáját. (Utalok itt Metternich és Kolowrat személyes torzsalkodásaira vagy
Zsófia főhercegné szűkebb családi érdekeire.)
- Negyedszer jelentette az udvar azokat a hivatalnokokat és
arisztokratákat akik részben irányították a birodalmi hivatalokat, részben érdekeik
a birodalmi léthez kötötték őket.
|
Közös volt azonban az, hogy mindenki attól tartott: a polgárosodás
szükségszerűen hatalmi váltással is együtt jár, s ez a hatalmi váltás minimum is
a politikai vezetés részvételével megszerzett előnyök elvesztését eredményezi. S
akkor még nem beszéltünk az esetleges anyagi érdekek sérülésétől, sőt személyes
biztonságuk fenyegetettségéről.
© MOZAIK KIADÓ SZEGED, 1999.11.23.
|