4.3. A szem betegségei és vizsgálati módszerei

4.3.1. A fénytörési hibák

A jól működő szemtől eltérően gyakori eset, hogy a szem tengelye a normálisnál hosszabb vagy rövidebb. Az előbbi esetben a szem a végtelenből jövő sugarakat a retina síkja előtt egyesíti, ezért a retinán képpont helyett folt keletkezik. Ez a jelenség az ún. rövidlátás, amely szórólencsével korrigálható. A másik eset a távollátás, amikor a retinára azért vetül elmosódott folt, mert a szem rövidebb a kelleténél, így a szemlencse a retina mögött egyesítené a párhuzamos sugarakat. Ez a hiba gyűjtőlencsével küszöbölhető ki.

Az asztigmia más típusú hiba, amely abból adódik, hogy a szaruhártya görbülete különböző síkokban nem egyenlő, így az asztigmiás szemnek egy fókuszpont helyett két, egymásra merőleges tengelyű gyűjtővonala van. Az asztigmia a látóélességet távolra és közelre egyaránt rontja. Korrigálása olyan lencsékkel történik, melyeknek hengeres felszíne a görbületi hibát kijavítja. Az asztigmia kezelésére először alkalmazott hengerlencsét.

Így látunk hibátlan és asztigmiás szemmel

A fénytörési hibákat a szemüveg alkalmazása mellett sebészi beavatkozással is javítják. Lézerrel vagy hagyományos módon egészen apró bemetszést végeznek a szaruhártyán, ezáltal annak görbületi sugara, és dioptria-értéke megfelelően megváltoztatható.

4.3.2. Súlyosabb szembetegségek

A zöldhályog

A vakság okai között a glaukóma, azaz a zöldhályog az egyik leggyakoribb betegség. Általában az idősebbeket érinti, 40 életév felett a népesség 1,5%-a szenved ebben a mindkét szemet érintő betegségben. Nevével ellentétben a zöldhályog nem valamiféle hályog, amit műtéttel “le lehet venni”, kialakulásában a magas vérnyomás, cukorbetegség és más betegségek is szerepet játszanak.
A glaukóma lényege a szem belső nyomásának az ideghártyára gyakorolt hatásából ered. A szemgolyó belsejében normálisan 12–21 higanymilliméteres nyomás uralkodik. Ez a nyomás napszaktól függő kis ingadozástól eltekintve, közel állandó érték. A szemnyomás nagysága a csarnokvíznek nevezett folyadék termelődésének és a szemgolyóból való távozásának, elfolyásának mértékétől függ.
Ha a szemnyomás megemelkedik, és/vagy a folyadék elfolyását valami megakadályozza, romlik az ideghártya idegsejtjeinek anyagcseréje és vérellátása, hiszen az ideghártya vérereit a megnövekedett szemnyomás összenyomja. Különösen magas (40–60 Hgmm-es) szemnyomás már néhány nap alatt, ennél kisebb, de tartósan emelkedett szemnyomás néhány év alatt jelentős és maradandó látásromlást okoz. A glaukóma által károsított szem látóterében, az éleslátás helyének közelében kezdetben kisebb, majd egyre kiterjedtebb területek válnak érzéketlenné a fényre. A kiesett látótérterületeken a beteg nem érzékeli a környezetét, ez pedig a közlekedés megnehezüléséhez, balesethez is vezethet.
Zöldhályog gyanúja esetén a diagnózist a szem látási funkcióinak vizsgálata, a szemnyomás mérése, a szemfenék, valamint a csarnokzug vizsgálata biztosítja. Sajnos a glaukóma előfordulhat már a csecsemőkorban is (veleszületett glaukóma). Erre az hívja fel a figyelmet, hogy a csecsemő vagy kisgyermek könnyezik, szemét dörzsöli, szemgolyója fokozatosan megnagyobbodik. Az ilyen “szép, nagy szemű” kisgyermeket sürgősen szemészeti vizsgálatra kell vinni, mert a látása különösen gyorsan és nagymértékben romolhat a magas szemnyomás hatására.

A megfelelően kezelt zöldhályogos beteg látása, látótere – bár vissza már nem állítható –, állapota megőrizhető. Ezért is nagyon fontos, hogy a beteg a tünetek jelentkezése után minél előbb orvoshoz kerüljön. A leggyakrabban alkalmazott kezelés szemcseppek adásából áll. A szemcsepp hatóanyagainak egy része a szivárványhártya szűkítő izomzatára hat, hatásukra a pupilla összeszűkül, a szivárványhártya kihúzódik a csarnokzugból, és a csarnokvíz elvezetése zavartalanná válik.

Egy másik lehetséges módszer a lézerkezelés. A jól koncentrálható, nagy energiájú argon lézerfénnyel nyílást készítenek a szivárványhártyában vagy a csarnokzug hálózatában, ezzel a folyadékáramlás helyreállítható.

4.3.3. A szemorvosnál

Bár az íriszdiagnosztika eredményei tudományosan nem igazoltak, az mégis igaz, hogy a szemünkbe tekintő orvos nagyon sok jelet lát, amiből az általános egészségi állapotunkra is tud következtetni. A pupillareflex hiánya, a kórosan szűk vagy tág pupilla mérgezések, kábítószeres állapot, vagy agysérülések esetén is jellemző tünet lehet.

Mint minden orvosi vizsgálat, a szemvizsgálat is azzal kezdődik, hogy az orvos felméri a páciens általános állapotát, korábbi betegségeit, illetve a családban előforduló betegségeket. Ez azért fontos, mert a szem- és látási problémák oka gyakran nem a szemben keresendő, hanem valamilyen más betegségre (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás stb.) vezethető vissza.

Ezután következik általában a látáspróba-vizsgálat. Ehhez egy táblát használnak, amelyen csökkenő méretű betűk vannak, amit le kell olvasni.  A tábla összeállításánál ügyeltek arra, hogy hasonló formájú betűk állnak egymás mellett, mert így valóban ellenőrizhető, hogy meg tudja-e különböztetni egymástól a szem az alig eltérő betűformákat. A vizsgálat során az orvos próbalencsék kombinációja segítségével állapítja meg, hogy milyen típusú szemüvegre van a betegnek szüksége. (Olvasni nem tudó gyerekek számára a táblán különböző méretű és állású m betűhöz hasonló alakzatok vagy figurák vannak, a kisgyereknek meg kell mutatnia, hogy merre áll a betű szára, illetve fel kell ismerni az alakzatokat.)

További vizsgálatokkal a szemorvos ellenőrizheti a szem izmainak erősségét és azt is, hogy mennyire jól használja a páciens a két szemét együtt.

A pupillán keresztül a retinára vetülő fényfolt melletti megvilágítatlan rész árnyéknak látszik, amelynek mozgási irányát elsősorban a szem refrakciója (törése) határozza meg. Az árnyék mozgási iránya azonos a fénynyaláb mozgatási irányával, ha a szem távollátó, vagy ha az 1 dioptriát nem haladja meg a rövidlátás mértéke. Ennél nagyobb mértékű rövidlátás esetén az árnyék mozgási iránya ellentétessé válik.
A vizsgálat módja: sötét szobában az orvos a vizsgált személlyel szemben 1 m távolságban helyezkedik el. A fényforrást a vizsgált arcának síkja mögött oldalt helyezi el, és középen perforált tükör segítségével vetíti a vizsgált szemébe a fényt. A vörös reflex észlelése után a tükör lassú mozgatása mellett megfigyeli a pupilla területében mozgó árnyék haladási irányát, majd a vizsgált szeme elé különböző törőerejű lencséket helyez, amíg az árnyék haladási iránya semleges nem lesz. Ekkor a szem távolpontja a vizsgálati távolságban (1 m-re) van, ez az 1,0 D-t igénylő rövidlátó szem távolpontja. A vizsgált szem fénytörését úgy kapjuk meg, hogy az előtétlencse törőerejéből az 1 D értéket kivonjuk. Asztigmiás fénytörés esetén az árnyékhaladás a különböző görbületi irányonként változik. A főtengelyben végzett próba esetén az árnyék élesen jelentkezik, egyébként szabálytalan alakú, és elmozdulásának iránya bizonytalan.

Az előbbi módszer egy “önvizsgálati”, kvalitatív megfelelője egy (iskolákban is megtalálható) lézer és egy lencse segítségével könnyen elvégezhető. A lényege a következő: egy lencse segítségével kitágított lézernyalábot vetítsünk valamilyen nem túl sima, fehér vagy világos felületre (falra, vetítővászonra). Így a diffúz visszaverődés miatt egy szemcsés lézerfoltot kapunk. Nézzük ezt a foltot néhány méter távolságból az egyik szemünkkel (a másikat takarjuk le), és lassan mozgatva a fejünket, figyeljük meg a szemcsék mozgását. Ha a szemcsék mozgása a fejünk mozgási irányával megegyező irányú, akkor a szemünk távollátó, ellenkező mozgás esetén rövidlátó. Ha a rendelkezésünkre áll egy megfelelő lencsesorozat vagy szemüveg, a hiba korrigálásához azt a lencsét kell választani, amellyel a szemcsék helyzete változatlannak látszik.

A “színes próbák” a szem kromatikus aberrációját, vagyis azt a lencsehibát használják ki, hogy a törő közeg törésmutatója a különböző hullámhosszúságú fényre más és más. A kék színű sugarak erősebben, a vörösek pedig gyengébben törnek meg. Például az ún. LANDOLT-próba során kobaltkék üveget használnak, amely csak a vörös és kék színű sugarakat engedi át. Ha a vizsgált személy távollátó, egy központi kék foltot lát vörös udvarral, ha pedig rövidlátó, fordítva észleli: vörös foltot, körülötte pedig kék udvart lát.
Ha egészséges a szem, a retina tiszta, a benne futó idegek és erek épek. (Állapotuk a páciens ideg- és érrendszerének általános állapotát is tükrözik.) A retina vizsgálata a korral járó szemészeti elváltozásokra is fényt derít, például arra, ha nem kielégítő a csarnokvízkeringés.

A glaukóma (zöldhályog) korai jelei réslámpával láthatók. Az 50-szeres nagyítású készülék egy lámpával áll összeköttetésben, amely piciny résen át keskeny fénysugarat bocsát a szembe. Ezzel a mikroszkóppal a szem elülső részét vizsgálják, ahol tisztán látható az írisz és a szaruhártya által bezárt szöglet. Itt mutatkoznak meg először a folyadékkeringés zavarának jelei.

	A szem és a fényképezőgép
	A látás mechanizmusa
	Vissza a lap tetejére
	Vissza az előző oldalra

© MOZAIK KIADÓ
SZEGED 2001.06.27. 10:44:22 szerda