Olasz Sándor


"Elsősöknek rajzoltam"
Kass János kiállításának megnyitó beszéde

(Kiállításmegynitó az Ópusztaszeri Emlékparkban,
2002. 10. 10.)

Néhány héttel ezelőtt Kass Jánostól levelet kaptam és ennek a levélnek néhány ideillő mondatát szeretném felolvasni. "A tankönyv, a gyermekirodalom az utolsó mentőöv, amit a gyermekeknek nyújtani tudunk: Nem a vizuális szenny, a hazudozás, a napi lét árapálya dagálya, amely rövid idő alatt ellepi a megújuló generációkat. A kicsikhez talán még eljut a Dióbél Királyfi, Weöres Bóbitája." Ennyi az idézet ebből a levélből. És ez a pár sor megmagyarázza talán azt is, hogy egy ilyen európai rangú, nagy hírű művész, - Nagy László igazgató úr is beszélt erről - miért vállalkozik arra, hogy az első osztályosoknak rajzoljon, olvasókönyvhöz illusztrációt készítsen. Nyilván ezért vállalta ezt a feladatot. A Mozaik Kiadóé az érdem, hogy Kass Jánost, meg Deák Ferenc nevét is említhetem, nagyhírű grafikus ő is, hogy őket rá tudták bírni, rá tudták venni erre a feladatra. Nyilvánvalóan azért, mert Kass János érezte, hogy itt a jövő a tét. Van egy gyönyörű Juhász Gyula vers. Ebben a versben olvasható ez a két sor:
"A gyermek szeme a jövő tükre,
Jaj annak, aki elhomályosítja."

Ez a levél, amit most felolvastam, arra vonatkozik, hogy manapság nagyon sokan próbálják elhomályosítani a gyermeki szemeket. Nyilvánvalóan egy érték- és jövedelem jellemzi Kass János vállalkozását. Nem száll le a gyerekekhez, nem gügyög a gyerekeknek Kass János, amikor ezeket az illusztrációkat készítette. Tudja, hogy a gyerekek mindent tudnak, majdnem olyan sokat tudnak, mint a felnőttek. Arra is gondol, hogy valamikor minden felnőtt gyermek volt. Csak később nagyon sok felnőtt elfelejti, hogy valamikor gyermek volt. Gyermekrajzok, valójában furcsa kifejezés ez. Mert ahogy gyermekirodalomról sem beszélhetünk, ugyanígy a gyermekrajz is valami fából vaskarika. Hiszen, ha csak az irodalomra gondolunk, azokra, akik maradandó értékeket produkáltak: gyermekverseket, úgymond ifjúsági regényeket írtak. Ezek az írók nem azzal a szándékkal ültek le, hogy gyermekverset írjanak. Gárdonyi, amikor megírta az Egri csillagokat, vagy Molnár Ferenc a Pál utcai fiúkat, vagy Weöres Sándor a Bóbitát, akkor nem gyermekverset akart írni. De olyan művet írt, amely talán a gyerekekhez is szól.

Van Kosztolányi Dezsőnek egy nagyon szép írása, ebből néhány mondatot fölolvasok. Azt írta egy helyen, hogy "engem a gyermekek érdekelnek, akik ma élnek, akik még meg sem születtek. Ezek évről-évre eltipegnek az iskolába. Lelkük még szűz, agyvelejük beíratlan. Azt írhatunk rá, amit akarunk Az erkölcsi érzék helyett a szépségre hivatkozzunk. A lelkiismerete helyett a lelkéhez föllebbezzünk. A tudás helyett az ösztönében bizakodjunk." Amikor Kass János ezeket a rajzokat elkészítette, akkor a gyermekeknek a szépérzékére hivatkozott. A lelkéhez akart szólni és az ösztönéhez. Kass János is ilyen szívvel látó ember, ilyen - gondolom, hogy a gyermekek közül is sokan hallották Saint Exupery nevét - egy francia író, aki a Kis herceget írta. A Kis hercegben van egy mondat: az úgy hangzik, hogy "csak az lát jól, aki a szívével lát, mert a lényeges dolgok a szemnek olykor láthatatlanok." Kass János egy szívvel látó, vagy szívével is látó ember. Ezek a rajzok is ezt bizonyítják. És végezetül még egy mondat: Évek óta ámulva, irigykedve figyelem a szegedi Mozaik Kiadó tevékenységét. egyre több, egyre szebb könyvet, egyre értékesebb könyvet adnak ki. Látom őket, hogy energikusak, bizakodók, türelmesek. Ezért sikeresek. Hála Istennek rengeteg ilyen ember van ebben az országban. Csak az a baj - és Kass János, most ha itt állna mellettem, megerősítene, biztosan bólogatna - az a baj, hogy nem róluk, nem ezekről az emberekről szól a dal. De itt most, ebben a pillanatban a Mozaik Kiadót is dicsérjük, nem csak Kass János munkáját.
Ezzel nyitom meg ezt a február végéig nyitva tartó kiállítást. Köszönöm szépen a figyelmet.

Olasz Sándor

 

© MOZAIK KIADÓ - SZEGED, 2018